Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 1. szám - Rosta Ferenc: Isten népe
számolnunk azzal a gyerekkorunkban ránkragadt és bizony jócskán gyerekes elképzeléssel, hogy a kereszténység határain túl mindenütt csak bálványimádás és annak förtelmes undoksága lakozik, meg hogy gonosz varázslók ördögi praktikákkal tartják béklyóban az emberi lelkeket az istentelenség éjszakájában. A valóság nem így fest. Persze vannak ilyen állapotok is, de nem ezek vannak túlsúlyban. A nem-keresztény világban is sok igazi vallási érték él. És nem képzelhető, hogy Isten akarata lenne ezeknek az értékeknek lebecsmérlése, vagy tűzzel-vassal való kiirtása. A Zsinat is azt állítja, hogy ,,a katolikus Egyház semmit el nem vet abból, ami e vallásokban igaz és szent” [31]. A keresztény-zsidó körökön kívül élő vallásokat három nagy csoportba lehet osztani: kozmikus, etikai és szoteriológiai vallások csoportjára. E csoportok mindegyikében ott rejlik egy-egy pozitív vallási alapérték, ami nem idegen a kereszténységtől, sőt amit a kereszténység pozitív előkészítőjének kell tekintenünk. A kozmikus vagy természetvallások alapmagatartása a hódolat a természetben megnyilatkozó bölcsesség, szépség és erő, végeredményben a természet Ura, a teremtő Isten előtt, ki a látható világ csodás képeskönyvében ad hírt önmagáról, nyilatkoztatja ki magát. — Az etikai vallások arról tesznek tanúságot, hogy az emberi lelkiismeretben abszolút törvények élnek, melyeknek alkotója nem lehet más, mint az Isten, kinek feltétlen engedelmességgel tartozunk. - A szoteriológiai vallások pedig az ember bűntudatából forrásoznak, s abból a reménységből élnek, hogy a titokzatos isteni hatalom kiemeli az embert elesettségéből és besegíti abba a szebb világba, melyet a történelem hajnalán ragyogó, de aztán elveszett paradicsomkert, aranykor vagy más efféle jelképez [32]. A „pogány” vallások tehát tisztultabb formáikban valóban vallások és nem babonák, förtelmek csupán. A vallás ugyanis legáltalánosabb megfogalmazásában (Sz. Tamás szerint): ordo hominis ad Deum, az embernek Istenhez-rendeltsége, viszonya. Nem kétséges, a kozmikus, etikai és szoteriológiai vallások mindegyike ezt szorgalmazza, ennek útját egyengeti. Igazi vallások tehát, komoly vallási értékekkel. Elképzelhető-e, hogy Isten átka van ezeken az értékeken? Azt hiszem, nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk az ellenkezőt. Ezek a vallási elemek Isten szemében is értékek. Azok az emberek pedig, kik ráteszik életüket ezeknek az értékeknek a szolgálatára, nincsenek kizárva, hanem valami módon hozzátartoznak Isten népéhez, rokonai Isten keresztény népének, mely - ezt ki kell hangsúlyoznunk - saját vallási életében is alapelemnek tekinti a hódolatot a világ Teremtője előtt (akárcsak a kozmikus vallások követői), a feltétlen engedelmességet a lelkiismeret szavában szóló isteni törvényhozóval szemben (akárcsak az etikai vallások követői) és az esdeklő, bizakodó reménységet a bűntől megszabadító, Önmagához felemelő Istenben (mint a szoteriológiai vallások követői). Szent Pál és a vallásos pogányok Mint már említettük, ez a probléma egyidős a keresztény teológiával. Attól kezdve, hogy megindult az igehirdetés a pogányok között, szembe kellett nézni a kérdéssel, mi történjék a pogányságban fellelhető, pozitív vallási értékekkel. A klasszikus megoldást Sz. Pál areopáguszi beszéde szolgáltatja: „Athéni férfiak! Látom, hogy minden szempontból nagyon vallásos emberek vagytok” - mondja elismerőleg, majd így folytatja: „Amint ugyanis körbejárva megtekintettem szentélyeiteket, olyan oltárra akadtam, melyen ez a fölírás állott: Az ismeretlen Istennek. Nos én ezt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül is tiszteltek” [33]. Ugyanez a Sz. Pál fogságból írt leveleiben Krisztusról hirdeti a kozmikus vallásoknak a természetben Istent magasztaló alaptételét: minden Benne, Általa és Érte te39
