Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 4. szám - FÓRUM - Domokos Pál Péter: Magyar nyelvű énekes szertartásaink kérdéséhez
13. Pécsi Ék., kézirat 1674 14. Zemlény János: Ék., kézirat 1668 b) A magyar nyelvű Te Deum-ot a következő forrásokban találjuk: 1. Apor-kódex (kétszer) 15. sz. 2. Festetich-kódex 15. sz. 3. Döbrentei-kódex 16. sz. 4. Peer-kódex (kottás) 16. sz. 5. Gömöri-kódex 16. sz. 6. Keszthelyi-kódex 16. sz. 7. Kulcsár-kódex 16. sz. 8. Vásárhelyi imák. 16. sz. 9. Pázmány: Ik. 17. sz. 10. Kisdi: Cantus C. 17. sz. 11. Kájoni: Cantion. 17. sz. 12. Balázs: Cantion. 18. sz. 14. Andrási: Ék. 19. sz. 15. Baka: Érd. É. (kottás) 20. sz. Az eredetti latin szöveg próza. A prózai magyar szövegek a mohácsi vész előtti időkből hat változatban állnak előttünk. A Peer-kódex hang- jegyes változata első pillantásra meggyőz bennünket arról, hogy a 16. században feljegyzett dallam él mai napig népünk ajkán. (Ezt, s más, a nép ajkán élő liturgikus szövegeket és dallamokat a javaslat szakértőinek is volt módjuk magnetofon-szalagról hallani.) Vajon a SzVU verses formájú éneke hőséggel, a mintában megadott módon szolgálja a magyar egyházi népének ügyét? c) Nem jutott hely a SzVU-ban a Magnificat- nak, a nép közt „Magasztalja” néven ismeretes, közkedvelt énekünknek, melynek anyanyelven való gyakorlatát az alábbi középkori előfordulásai igazolják: 1. Müncheni-kódex 15. sz. 2. Apor-kódex (kétszer) 15. sz. 3. Gömöri-kódex 16. sz. 4. Döbrentei-kódex 16. sz. 5. Festetich-kódex 15. sz. 6. Czech-kódex 16. sz. 7. Tihanyi-kódex (kétszer) 16. sz. 8. Cornides-kódex 16. sz. 9. Peer-kódex 16. sz. 10. Esztergomi kézirat 16. sz. A legtöbb forrásban a „Magasztaljával” együtt szerepel a Benedictus magyarja, „Áldott legyen” kezdettel, szintén prózai fordításban. Sok latin himnusz, sequentia régi, szép magyar fordítása él a nép gyakorlatában (Dicsérd Sión, Álla a keserves Anya, Királyi zászlók, Napja Isten haragjának, Küldé az Űristen stb.), mely nem kapott helyet a SzVU-ban. Az elmondottak alapján a SzVU nem számítható többnek, mint egynek az énektárak sorában. Kizárólagos tekintetbevétele a népének és történeti anyag tudatos mellőzését jelentené, ez pedig nem állna összhangban a Zsinat rendelkezéseivel. A következőkben Szigeti Kilián megállapításaira adandó válaszaimmal közvetve reflektálok a Szentmise Állandó Részei című kiadvány szövegmegoldásaira is. Szigeti egyik cikkében olvassuk: „ .. .a kons- titúció eredményei szerint a népnyelvű ének a Szentmise keretében két csoportra oszlik: a pap (assistentia) és a hívek énekére. A hívek számára megvan a népénekkincsünk és új alkotásokkal is kiegészíthető. Nehezebb a pap (assistentia) népnyelvű éneke, mert ilyenre példa sem volt és így gyakorlat sem alakulhatott ki” [6], A szentmise egyik legféltettebb kincsének: a Praefatiónak három hangjegyes magyar változatát ismerjük a i6. századból. A dallamokat Ra- jeczky Benjamin közölte 1941-ben [7], értekezést fiam írt a becses leletről [8]. Második cikkében Szigeti ezt írja: „A szentmise liturgikus szövegének magyar nyelvű éneklése 1695-ben jelenik meg Náray: Lyra Caeles- tis-ében" [9]. Náray előtt egy negyedszázaddal, 1676-ban, Kájoni Cantionale Catholicum-ában az 1. oldalon ez áll: „Kyrie Sanctorum lumen ...”, alatta: „Kyrie Szenteknek fénye”, alatta: „Dicsőség mennyben Istennek”; a 2. oldalon: „Mittit ad Virginem”, alatta: „Ugyanarra a dallamra: Küldé az Ür”; a 3. oldalon: „Hiszünk egy bizony Istenben . . .”; a további oldalakon Sanctus-ra, Agnus-ra magyar énekek. Az 507. lapon: „Kyrie magne Deus”, alatta: „Kyrie nagyhatalmú .. később: „Dicsőség Istennek..., Hiszek én az egy Istenben ..., Santus, Agnus Dei” magyarul. Mihál Farkas kéziratában (1677) a 6/a lapon: „Kyrie qui natus es nobis .. .”, alatta: „Unga- rice: Úr Isten mai napon a Szűznek méhé- ből..ugyanott a 99/a lapon: „Kyrie Sanctorum. Ungarice: Mennybéli Szenteknek örök dicsősége .. .” Petri András kéziratában (1630 k. 110/b lap): „Kyrie Sanctorum”. Az adatok világosan cáfolják Szigeti állítását. Szigeti szerint: „A Cantus Catholici 1703-as kiadásában találjuk a Passiónak első katolikus célra készül magyarnyelvű nyomtatott kiadását tenor, bassus, altus szólókra elosztva”. Az általa idézett szöveg szóról szóra Kájonitól, 1676-ból való (189. 1.). Ugyanott: „1671-ben Kájoni magyarra fordítja a Credót és lejegyzi az ún. Ká- joni-kódexben.” A Pázmánytól idézhető niceai Credo-szöveg megdönti Szigeti állítását. Egyébként a túród jezsuiták Cantionale et Passionale-ja is megelőzte Kájonit. Szigeti a katolikus magyar népének indulását többekkel együtt 1651-re (Kisdi) teszi. A nyomtatott katolikus magyar népének jóval korábbi időre, a kéziratos forrásokban meg éppen évszázadokkal korábbra nyúlik. Az Apor-kódexben feltűnően sokszor fordul elő az ének, éneklet, éneklés, énekeljünk szó, ami kétségtelenné teszi az éneklés való gyakorlatát. Az ott olvasható Te Deum, Gloria, Magnificat, Benedictus, Ave maris Stella stb. énekek szövegeit nyilván énekelte a nép legalább már száz évvel a protes256
