Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 2. szám - Lantos-Kiss Antal: Szélsőséges progresszívek és konzervatívok a Zsinat után
lélteti, hová aljasul a papság, ha hűtlen lesz Jézus Krisztushoz, a Szűzanyához és a pápához [19]. A "francia tradicionalisták egyöntetű megállapítása szerint az egyház testében üszkösödés folyamata hatalmasodik el. Ezt a szörnyű bajt csak az üszkös részek, a rothadásnak indult tagok amputálásával lehet föltartóztani. Kérik a pápát, erőskezű orvos módjára, határozott metszéssel - működési tilalommal, kiközösítéssel - vágja le az élverothadást terjesztőket az egyház testéről, ha magát a testet meg akarja menteni a végpusztulástól. Markain szerint az egyházban „sem jobboldalinak lenni, sem baloldalinak lenni, annyit jelent, mint megőrizni a józan eszünket”. Ennek a józan értelemnek a tovatű- nését tapasztaljuk a haladással kérkedő „baloldal” és a hithűségével ugyancsak tüntető „jobboldal” kiéleződött harcában. A helyzetkép tanulmányozásakor elénk tolakodik a kérdés: Hogyan akarjunk párbeszédbe bocsátkozni a világgal, ha magunk körében képtelenek vagyunk megvalósítani a testvéri eszmecser éti A kívülállókkal óhajtott párbeszédre testvérek közötti higgadt dialógussal kell előkészülni. A „progresszívok” és „konzervatívok” egyaránt katolikusok - testvéreink Jézusban. Miért áll fönn tehát a kölcsönös gyanúsítás, ellenszenv, mire való egymás befeketítése? Miért tehet az egyik mindent szabadon, büntethetetlenségével és helyzeti előnyével visszaélve? Miért szorítják gettóba a másikat, miért fojtják bele a szót? Mire való a „döntő többség” és az „elenyésző kisebbség” hangoztatása, mintha létszámtól függne az igazság? Zsinat utáni megújulásról nem lehet szó, míg a szemben álló testvérek meg nem találják egymás felé a közeledés és megértés útját. Johannes Metz, a münsteri egyetem dogmatika professzora az újítók hitéről írt értekezésében helyesen figyelmeztet arra, hogy nemcsak azok mondhatók igazhitűek- nek, akik zárt ajtók és ablakok mögött várják a pünkösdöt, hanem azok is, akik kockázatot vállalva az emberek közé mennek, menteni a menthetőt [20]. Nem törik össze a repedezett nádat, nem oltják ki a füstölgő mécskanócot. JEGYZETEK 1. Gál: Zsinat és korforduló (Budapest, 1968). - 2. A zsinat két év után (Mérleg, 1968. 1.). - 3. Küng: Wahrhaftigkeit. Zur Zukunft der Kirche (Herder, 1968). - 4. Markain: Le Paysan de la Garonne (Paris, 1966). - Mihelics: A garonnei paraszt (Vigilia, 1967, 9). - 5. von Hildebrand: Trojan horse in the city of God (Chicago, 1967). - 6. van de Pol: Het einde van het conventionele Christendom (Roermond, 1967). - 7. Daim: Progressiver Katholizismus (München, 1967). - 8. Progresszívok és konzervatívok (Mérleg, 1968. 1.). - 9. A hit és a papi eszmény új szemléletéről: Sartory : Eine Neuinterpretation des Glaubens (Einsiedeln, 1967). - Enzler: Priester - Presbyter (Luzern, 1968). - Griesl: Berufung des Priesters (Innsbruck, 1967). - Essays en interviews over de priester (Utrecht, évszám nélkül). - Paupert: Kann man heute Christ sein? (Herder, 1967). - 10. Magyar Kurir, 1969. jan. 29. - 11. Man reformiert die Kirche nicht. Offene Briefe an Papst Paul VI. (Kiadás helye és évszáma nélkül.) — 12. Die nieuwe katechismus (Roermond-Maaseik, 1966). Német kiadása: Glaubensverkündigung für Erwachsene (Utrecht, 1968). Medvigy: A holland katekizmus - magyar szemmel (Vigilia, 1968 10.). - 13. Kleine: Holland - Kirche contra Rom? (Essen-Werden, 1967). - 14. Csanád: A holland egyház reformtörekvései (Teológia, 1967 1.). - Csanád: Az egyház helyzete Hollandiában (Új Ember, 1969 8. sz.). - 15. Due Pauw: The „Rebel” Priest (New York, 1967). - 16. Említést érdemel: Scortesco: Défaillance mondiale de la Hierarchie (Paris, 1969). — 17. Danielou Tests (Paris, 1968). — 18. „Forts dans la fői (Bléré. Megjelenik évente hatszor). - 19. Reusson■ La fői au goüt du jour (Paris, 1965). - 20. Metz: Het geloof van de vernieuwers (De Bazuin, Utrecht, 1969. febr. 2.). 92
