Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 1. szám - FIGYELŐ - Ikvay László: In memoriam Romano Guardini
nek azt a konkrét történelmi és emberi portréját, ami híven tükrözi Jézus ,,személyiségét”. Ez a könyv méltán tekinthető Guardini főmű- vének. Krisztus személyén kívül az emberi személyiség különösen érdekelte és számos könyvben és tanulmányban foglalkozott a személy fenomenológiájával, aminek a keresztény világnézet szempontjából oly nagy jelentősége van. Guardini mutatott rá elsőként arra, hogy az emberi személyiség egyetlen konstitutív eleme nem - amint eddig egyoldalúan tartottak - sztatikus, individuális lezártságában, elkülönülésében, cgyszeriségében és közölhctctlcnségébcn. hanem ügyben a mások, a közösség felé való megnyílt- ságában áll, tehát hogy az embernek nemcsak individuális elhivatottsága, hanem szociális küldetése is van. Ezen a téren is úttörője volt annak a perszonalista irányzatnak, amit azután Emmanuel Mounter külön filozófiai és szociológiai rendszerré fejlesztett ki. A történelem teológiai-antropológiai értékelésével foglalkozik Az új kor alkonya című 1950-ben megjelent könyvében, ebben bírálja a természettudományos-technikai korszak naiv optimizmusát, amely a természettudományok és technika fejlődésétől várta az emberiség megváltását és rámutat korunknak arra a legnagyobb veszélyére, hogy az emberiség erkölcsi- '"’ellemi fejlődése nem tart lépést a tudomány ca technika szédületes fejlődésével és ily módon oly mérhetetlen potenciák (atomenergia) és hatalom halmozódnak fel olyanok kezében, akiknek személye, erkölcsi erőik fejletlensége miatt, vajmi kevés biztosítékot nyújt arra, hogy c mérhetetlen lehetőségeket az emberiség javára, ne pedig rombolásra használják fel. A kiutat és megoldást Guardini a technika humanizálásában, az etikai erők fejlesztésében, a hatalom korlátozásában és az individuum perszonalizá- lásában jelöli meg és megkísérli könyvében az új, kialakuló világkép vonásait megrajzolni, amit szerinte az atomfizika, a biológia, a mélypszichológia és a széles néptömegek történelmi szerephez juttatása fog döntően meghatározni. Guardini sokoldalú érdeklődését jellemzi, hogy elmélyült teológiai és filozófiai tanulmányai mellett szellemtörténeti, művészettörténeti és irodalmi problémák is élénken foglalkoztatták, így Sokrates, Szt. Ágoston, Pascal, Hölderlin, valamint kora legtalányosabb és bonyolultabb költőegyénisége: Rilke. Egy külön tanulmányt szentelt Dosztojevszkij „vallásos alakjainak” is. Tevékeny részt vett a katolikus ifjúsági mozgalmakban is, számos gyakorlati brosúrát szerkesztett liturgikus, aszketikus eligazítás céljából és hogy a lelki életet elmélyítse. Guardini teológus, fenomenológus és nevelő is volt egy személyben, akinek különös érzéke volt a modern kor problémái iránt. Valaki találóan így jellemezte: benne a gondolkodó hivő és hivő gondolkodó egyesült. Ikvay László GONDOLATOK AZ ASZKÉTIKA REFORMJÁRÓL Napjainkban az Egyház belső újjászületését, a hivők szellemi nagykorúsodását éljük át. Hittudósaink a modern kor emberének gondolkodásmódját, tudományos felkészültségét figyelembe véve adják elő az örök igazságokat. Nem kevésbé fontos feladat azonban az erkölcsi eszmények világának, az etikának és aszkétikának reformja sem. Sajnos, világjelenség a hitélet el- sekélyesedése, a hivatások számának csökkenése. Ez a tény, gondolom, eléggé indokolja és sürgeti, hogy igyekezzünk a ma embere számára újra élctközclbe hozni, vonzóvá tenni Krisztus örömhírét: a Szeretet szabadságát. Az aszkétika alapvető eltorzulása, hogy a hangsúly áttolódott a lényegről (= a szeretet- ről) a jogi viszonyulásra (= bűnkerülés, érdemszerzés). Az az értékesebb cselekedet, ami több áldozatot kíván. így került az erények ranglistájának élére a „legnehezebb” erény: az engedelmesség. Isten szerctete puszta „jószán- dék”-ká zsugorodott, melyet gyakran föl kell indítani, különben megfelejtkeznénk róla; „a felebarát szeretése Istenért” pedig csupán az érdemszerzés egyik lehetősége, s nem is a legértékesebb, hiszen a természettől jószívű embernek a szeretet gyakorlása nem jelent nagy áldozatot. - Ennek a száraz jogi beállítottságnak az ellenhatása lett a giccses, érdeskés-érzclgős jámborkodás; megnyilvánulásai gombamódra szaporodtak a vallásos irodalomban és ábrázolásokban, hiába küzdött ellene a hivatalos álláspont, ezzel a jelszóval: „A szeretet nem érzelem!” Persze hogy nem az. A szeretet az értclcm- érzelem-akarat háromságából álló emberi szellem osztatlan érték-igenlése. Nem tudunk tartósan akarni lelkesedés nélkül, és nem tudunk lelkesedni meggyőződés nélkül. - Isten minden érték legfőbb személyes hordozója és forrása. Úgy alkotott minket, hogy véges természetünk végtelenbe nyúló vágyait csak Ö töltheti be teljesen. S mivel szeret bennünket, részesíteni akar örökké boldog isteni életében. Ha egyszerűen csak jutalmat ígérne szolgálatunkért: valóban érdemeink gyarapítására kellene törekednünk. Isten azonban önmagát ajándékozza nekünk. Öt elfogadni, viszontszeretni pedig any- nyit jelent, hogy próbáljuk érteni, magunkévá tenni az Ö gondolatait, szempontjait; kezdünk cgyüttérezni, egyet akarni Vele. „Már nem mondalak titeket szolgáknak, hanem barátaimnak, mert a szolga nem tudja, mit művel ura” (Ján 15, 15). Az Úr barátai az eszményeket ben- sőleg értékelik, meggyőződésből valósítják, ha kell, áldozatok árán is - de nem a minél nagyobb áldozat a cél, hanem hogy az Isten szán60
