Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 1. szám - TÁVLATOK - Radó Polikárp: Az Eukarisztia titka
választva Jézus teste, vére kiömölve, hiszen Jézus teljes egészében van jelen a kenyér színe alatt is. Feltámadt ugyanis és így a halál már nem győzedelmeskedik rajta. Ennek az emlékjelnek megtörténése egyúttal szentséges áldozat, amely szétosztja és egyesekre alkalmazza a Kálvária egyetlen áldozatának a hatásait („gyümölcseit”): a jelenlévőkre és az egész egyházra. Egyúttal mérhetetlen imádással, hálaadással, engeszteléssel és könyörgéssel fordul a mindenható Atyához. A mise tehát nem önálló áldozat, hanem csak relatív áldozat. Egyedül és egyszer a Kálvárián történt a megváltás áldozata. Nagypénteken ezért nem engedi az egyház, hogy a viszonyított áldozatot, a misét bemutassuk. A sok millió mise tehát nem önálló, külön áldozat, hanem viszonyított áldozat, de természetesen megvan a maga fontos szerepe. Továbbadja ugyanis meghatározott személyeknek az egyedül a Kálvárián történt ős-áldozatnak végtelen isteni hatásait. Olyan tehát a számtalan mise a Kálvária egyetlen áldozatához mérve, mint a transzformátorok a központi erőműhöz viszonyítva. 3. Jézus azután az igazság és lélek szerint való „imádással” azt is akarta, hogy az újszövetség istentisztelete által a hivő bensőségesen összeköttetésbe is kerüljön vele, amit így fejez ki a szentírás: az ember Jézusban legyen és Jézus őbenne. Azaz, hogy emberi nyelven beszéljünk: a legbensőségesebben egyesüljön vele. Ez az egyesülés latinul „communio”, a szent áldozat ,,létesítménye” a kenyér és a bor színe - azaz látszata alatt, mert nem kenyér és nem bor -, magát Jézust vesszük magunkhoz. A világegyházban egyedülálló magyar elnevezéssel ezen vétel által „áldozunk”, azaz áldozatot mutatunk be: az vesz ugyanis teljes tökéletességgel az áldozatban részt, aki a kommuniót is magához veszi, az „áldozik” igazán. Ez az igazi „áldozás”, az áldozatnak beteljesítése, ha magához is veszi a szent áldozat eredményét. Kommunió nélkül is áldozat, hogy misén részt vett a hivő. De nem ,,integer”, nem teljes az áldozat áldozás nélkül. Ha valaki a misén kívül áldozik, azt persze kellő okból bármikor teheti: de az áldozás a misén kívül nem áldozatban való részvétel. Ne feledjük: az áldozat és a szent lakoma a misében egy és ugyanaz a titok és nagyon szorosan kapcsolódik egybe (n. 3. b.). 4. A hármas-egy titokhoz tartozik még, hogy az eltett, megmaradt szentostyákat továbbra is tisztelet illeti, mert Jézus továbbra is a színek alatt tartózkodik. Ez az állandósított (permanens) jelenléte Krisztusnak sem nem az áldózat, sem nem az áldó zás, de állandóan ezekre emlékeztet bennünket: áldozatból származunk, áldozásra készen vagyunk. - Ekként hármas-egy az eukarisztia titka. Egymást kiegészítik, egymást a három általjárja. Isten imádása: ez az, ami áthatja a hármas-arcú titkot, vagyis a tökéletes odaadást Isten iránt. ,,Imádói” Istennek, akik áldozatot mutatnak be, imádják a krisztusi jelenlétet, akik az „egyesüléshez” jutnak, imádjuk a szent színek alatt eltett krisztusi valóságos jelenlétet. A nagy titkok három részének egy- azonos a neve: eukarisztia, azaz hálaadás. Joggal, mert hálát adunk Istennek, hogy feláldozta magát érettünk, hálát mondunk neki, mert egyesülni óhajt velünk és hálás lélekkel látogatjuk meg, bármikor is kedvünk van hozzá. Engesztelésünk és kéréseink az áldozatba bele vannak illesztve, beleforrasztva isteni erővel; ebből mérhetetlen súlyt nyertek. Ugyanezekért imádkozunk az „egyesüléskor” és ezért könyörgünk, midőn meglátogatjuk a szentségi Jézust. Kafarnaum A misében és az áldozásban megvalósul az, ami Kafarnaumban: az volt Jézusnak saját városa, ,,az ő városa”. Az ő városává, lakóhelyévé szentelődik a közöttünk élő szentségi Jézus által minden város, minden falu, ahol templom van, ahol áldozás által vele egyesülnek, ahol imádják eltett szent testét. Jézus kafarnaumi életéből vonunk le hitünk számára tanulságokat 1. Innen, a Genezáret-tó parti városból, ahonnan a nagy országutak vezettek, indult 52
