Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)

1969 / 1. szám - TÁVLATOK - A vallásgyakorlás szociológiája

nek 8o°,o-a járt rendszeresen templomba, ez az arányszám 1966-ban 6 5", o-ra csök­kent. Erika Kadlecova, a Csehszlovák Tudo­mányos Akadémia Vallásszociológiai In­tézetének vezetője egy észak-morvaorszá- gi körzet vallásosságát vizsgálta meg 1963-ban és adatait összevetette az ugyan­ott 1946-47-ben lefolyt közvéleménykuta­tással. Az 54 községből álló körzetben egyaránt vannak mezőgazdasági és ipari jellegű települések. A megkérdezettek 30%-a vallotta magát vallásosnak, 40%-a közömbösnek, mert sem nem vallásos, sem nem ateista, 30°,Va pedig ateistának. 58% tekinti magát valamilyen vallásfelekethez tartozónak, 42°/« kívül áll minden egyházi közösségen. (Adatok az Űj Ember nyo­mán, 1968. ápr. 28.) - Arra a kérdésre, hogy hisz-e Istenben? - 1946-ban 64% válaszolt igennel, 1963-ban 54'Vo. A temp- lombajárásra vonatkozó adatok( az 1946- os és 1963-as százalékos megoszlás): rend­szeresen 20-13; időről időre 43-21; nagy ünnepeken 14-15; soha 24-25. (Adatok: Herder-Korrespondenz, 1966, 319.) Elgondolkoztató az a megjegyzés, amely ennek a cseh fölmérésnek egyik nyugat­német ismertetőjétől származik: „Ha a kutatások eredményeinek főbb adatait nyugati államok hasonló kutatásaival egy­bevetnénk, valószínűleg nagyon hasonló eredményeket kapnánk. Ez azt jelenti, hogy a vallási fejlődés szempontjából Ke­leten és Nyugaton egyforma rend - sta­tisztikailag megállapítható fejlődésirány - mutatkozik” (Herder Korrespondenz, 1966, 320). A hanyatlás okai Milyen magyarázatokat hoznak fel a val­lásgyakorlás csökkenése nyomán? Általá­ban hármat emlegetnek: a vallásgyakor­lat hanyatlik 1. a városokban, 2. a mű­veltség terjedése következtében, 3. a munkásság között. 1. A szokásokon alapuló vallásosság fennmaradásának az elzártság kedvező talajt nyújt. Franciaországban pl. a nyu­gati vallásos tömb határvonala jórészt egybeesik az erdős vidék határával, ahol a múltban a nagy kiterjedésű élősövény nehezítette meg a behatolást. Ilyen ada­tot más országban is könnyű volna talál­ni. Nincs azonban szükségszerű kapcsolat a földrajzi viszonyok és a vallásgyakorlat között. A franciaországi északi vallásos tömb - Lille és a tengerpart között - síkságon, nagy ipari települések közelé­ben fekszik. Láttuk már, hogy nem állítható ma ál­talánosan a falu nagyobb vallásossága. Sok francia pap igen örülne, ha falujá­ban a hívek 50%-a járna misére, miként pl. Amsterdamban. Ugyancsak fel kell figyelnünk a német Ruhr-vidék iparváro­sainak viszonylag nagyobb vallásosságá­ra. Igaz, e városok már nem mint régen, embertelen életkörülményekre kényszerí­tő, egymásra zsúfolt bérkaszárnyákból, hanem inkább kertes településekből áll­nak - „kertvárosok” -, s az egyházi szer­vezet a plébániák létesítésével itt lépést tartott a település növekedésével. 2. A vallásosság és műveltség szembe­fordulását szélesebb rétegekben a 19. szá­zad folyamán tapasztalhatjuk először. A nagy francia író, Paul Claudel, még gim­nazista korában elveszti hitét, s mint ké­sőbb maga mondja, e fordulatra akkor­tájt minden bátorította. „Emlékezzünk csak vissza a szomorú 1880-as évekre, a naturalista irodalom kibontakozásának korszakára. A materializmus igája soha­sem látszott erősebbnek. Akinek csak neve volt a művészetben, tudományban, irodalomban - vallástalan volt. A szá­zadvég úgynevezett nagy emberei mind­nyájan kitűntek az egyház iránti ellensé­ges magatartásukkal” (Retour á la fői.). Ma viszont épp Franciaországban jelen­tős szerepet visz a katolikus értelmiség. Azt mondhatjuk, hogy a vallásosság és műveltség csak sajátos történelmi hely­zetben kerül szembe egymással, lényegé­ben azonban inkább segíti egymást. Jól mutatja ezt pl. az olasz, spanyol és por­tugál helyzet. Mindhárom országban az északi rész műveltségben és vallásosság­ban egyformán jelentősen felette áll a 47

Next

/
Oldalképek
Tartalom