Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 1. szám - TÁVLATOK - A vallásgyakorlás szociológiája
nek 8o°,o-a járt rendszeresen templomba, ez az arányszám 1966-ban 6 5", o-ra csökkent. Erika Kadlecova, a Csehszlovák Tudományos Akadémia Vallásszociológiai Intézetének vezetője egy észak-morvaorszá- gi körzet vallásosságát vizsgálta meg 1963-ban és adatait összevetette az ugyanott 1946-47-ben lefolyt közvéleménykutatással. Az 54 községből álló körzetben egyaránt vannak mezőgazdasági és ipari jellegű települések. A megkérdezettek 30%-a vallotta magát vallásosnak, 40%-a közömbösnek, mert sem nem vallásos, sem nem ateista, 30°,Va pedig ateistának. 58% tekinti magát valamilyen vallásfelekethez tartozónak, 42°/« kívül áll minden egyházi közösségen. (Adatok az Űj Ember nyomán, 1968. ápr. 28.) - Arra a kérdésre, hogy hisz-e Istenben? - 1946-ban 64% válaszolt igennel, 1963-ban 54'Vo. A temp- lombajárásra vonatkozó adatok( az 1946- os és 1963-as százalékos megoszlás): rendszeresen 20-13; időről időre 43-21; nagy ünnepeken 14-15; soha 24-25. (Adatok: Herder-Korrespondenz, 1966, 319.) Elgondolkoztató az a megjegyzés, amely ennek a cseh fölmérésnek egyik nyugatnémet ismertetőjétől származik: „Ha a kutatások eredményeinek főbb adatait nyugati államok hasonló kutatásaival egybevetnénk, valószínűleg nagyon hasonló eredményeket kapnánk. Ez azt jelenti, hogy a vallási fejlődés szempontjából Keleten és Nyugaton egyforma rend - statisztikailag megállapítható fejlődésirány - mutatkozik” (Herder Korrespondenz, 1966, 320). A hanyatlás okai Milyen magyarázatokat hoznak fel a vallásgyakorlás csökkenése nyomán? Általában hármat emlegetnek: a vallásgyakorlat hanyatlik 1. a városokban, 2. a műveltség terjedése következtében, 3. a munkásság között. 1. A szokásokon alapuló vallásosság fennmaradásának az elzártság kedvező talajt nyújt. Franciaországban pl. a nyugati vallásos tömb határvonala jórészt egybeesik az erdős vidék határával, ahol a múltban a nagy kiterjedésű élősövény nehezítette meg a behatolást. Ilyen adatot más országban is könnyű volna találni. Nincs azonban szükségszerű kapcsolat a földrajzi viszonyok és a vallásgyakorlat között. A franciaországi északi vallásos tömb - Lille és a tengerpart között - síkságon, nagy ipari települések közelében fekszik. Láttuk már, hogy nem állítható ma általánosan a falu nagyobb vallásossága. Sok francia pap igen örülne, ha falujában a hívek 50%-a járna misére, miként pl. Amsterdamban. Ugyancsak fel kell figyelnünk a német Ruhr-vidék iparvárosainak viszonylag nagyobb vallásosságára. Igaz, e városok már nem mint régen, embertelen életkörülményekre kényszerítő, egymásra zsúfolt bérkaszárnyákból, hanem inkább kertes településekből állnak - „kertvárosok” -, s az egyházi szervezet a plébániák létesítésével itt lépést tartott a település növekedésével. 2. A vallásosság és műveltség szembefordulását szélesebb rétegekben a 19. század folyamán tapasztalhatjuk először. A nagy francia író, Paul Claudel, még gimnazista korában elveszti hitét, s mint később maga mondja, e fordulatra akkortájt minden bátorította. „Emlékezzünk csak vissza a szomorú 1880-as évekre, a naturalista irodalom kibontakozásának korszakára. A materializmus igája sohasem látszott erősebbnek. Akinek csak neve volt a művészetben, tudományban, irodalomban - vallástalan volt. A századvég úgynevezett nagy emberei mindnyájan kitűntek az egyház iránti ellenséges magatartásukkal” (Retour á la fői.). Ma viszont épp Franciaországban jelentős szerepet visz a katolikus értelmiség. Azt mondhatjuk, hogy a vallásosság és műveltség csak sajátos történelmi helyzetben kerül szembe egymással, lényegében azonban inkább segíti egymást. Jól mutatja ezt pl. az olasz, spanyol és portugál helyzet. Mindhárom országban az északi rész műveltségben és vallásosságban egyformán jelentősen felette áll a 47