Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 1. szám - Rosta Ferenc: Isten népe
70. - íj. De virtutibus infusis, Roma, 1928, 4. 255-294. - 16. Tract. . . necnon de fide divinar Amsterdam, 1911. 244. - Áttekintésként: Y. Congar, La fői et la théologie, Tournai, 1962. 83-90. és ]. Feiner-M. Löhrer, Mysterium Salutis, I. 878-886 (]. Trütsch). - 17. Lex. f. Theol. und Kirche, IX. 551. - 18. De fide theol. II. VI. 18. - 19. De virtute fidei divinae, II. n. 69. - 20. A különbségeket gyakran az ontológiai alapfogalmakban kell keresnünk, mint arra rámutatott A. Marc, L’idéc de Tétre, Archives de Phil. X. 1-144. és mások. - 21. Ld. J. Bellamy, La théologie cath. au XIX. siécle, Paris, 1904. 186. - 22. Uo. 232-233. - 23. Ld. Chr. Pesch, i. m. VI. n. 91. E tév- hiedelmct Batiffol oszlatta el: Études d’histoire et de théol. positive, Paris, 1902. 1—41. - 24. A lojalitás és tekintélytisztclet köntösében a legveszed'elmesebb agnoszticizmus rejtőzött. Essai sur le probléme théologique, Thuilles, 1938. Indexre került 1942-ben. - 25. J. Bellamy i. m. 258- 61. - Schccben gondolata: a Szentlélek inhabitatiója új, személyes viszonyt alapoz meg Isten és az értelmes teremtmény között - nem idegen a mai teológiától. Az eszmet azonban nagy pozitív anyag felvonultatásával képviseli ma H. Mühlen, Der h. Geist, als Person, Münster, 1966, 7-10, 16-20, 241-329. - 26. Nem árt azonban megjegyezni, hogy a modernizmussal szemben is szélsőséges irányzatok alakultak ki, ezért helyes higgadt megfontolással megalkotni a modernizmus mérlegét, mint pl. R. Rouquette, Bilan du modernisme, Études, 1956. juin 321-343. - 27. Coll. Lacen- sis, VII. 510. - 28. Pl. Aug. De Trinitate, 12, 14. - Albertus M. In III. Sent. d. 13. - a. 17. S. Thomas, Summa Th. I. 1., 6. et ad 3. cf. I—II. 68, 2. — Duns Scotus, Opus Oxon. Prol. 4, 28. - 29. Id. allokáció. - 30. M. Van Caster, L’expérience humain et la fői face á la révélation, „Lumen Vitae” 1967/3. 467-475. - 31. Les yeux de la fői, Rech. de Se. Rel. 1910. 249. 469. - 32. L’expérience chrétiennc, Paris, 1952. 24. - 33. Instinkt und Glaubenswille nach Thomas von Aquin, Mainz, 1962. Bírálatát lásd E. Schillebeeckx, Approches Théologiques, I. Révélation et Théologie, 1965, 2. 287-321. H. Nys, Le salut sans l’Évangilc, Paris, 1966. 135-6. - 34. Philosophie und Theologie, Sehr, zur Th. VI. 91-104. Théologie et Anthropologie, in Théologie aujourd’ hui et demain, Paris, 1967. 109-110. 115. Továbbá: Theologische Prinzipien der Hermeneutik eschatologischer Aussagen, Sehr, zur Th. IV. 401-428. art. „Anthropologie” Lex. Th. Kirche, I. 619. „Concilium” 1965. VI. - 35. Herrlichkeit, Einsiedeln, 1961. I. 391-94. A „realista” és „fenomenologikus” teológiát nagyon világosan, de élesen szembeállítja G. Van Riet, Exégése et réflexion philosophique, „Ephemerides Theologicae Lovanienses, 1967. nov. 389-404. Közös vonásaikat értékeli: L. Malevez, Présence de la théologie á Dieu et á 1’homme, „Nouv. Rv. Th.” 1968. 785-800. - 36. Y. Congar, i. m. 87. E. Schillebeeckx, i. m. 285-304., 314. - 37. E. Biser, Glaube im Zeitalter der Technik, Wort und Wahrheit, 1964. 2. sz. m. 89-102. A fentebb említett „perszonalisztikus” teológiának az „objektív” elemekkel való kiegészülését figyelhetjük meg. A perszonalizmus kezdeteit némi joggal támadták szubjektivizmusáért (Renouvier!). A hit analízisét egyedül az „Én-Te” viszonylatok keretében értelmezni: a teológia alapkérdésének nem megoldása, hanem megkerülése. Hiszen a kérdés marad (bármilyen építőek és gondolatindítóak is Buber, Marcel vagy Mouroux lapjai): a hitben létrejött kegyelmi kapcsolat eredeti, elsődleges tapasztalás s ennek mintájára fogjuk fel emberi kapcsolatainkat - vagy fordítva: az emberi személyes kapcsolatok analógiájára fogom fel a hitet, és Isten eszméje adja meg a kegyelmi közösség sajátosságát. - A perszonalisztikus teológia nagy lépéseket tett abban az irányban, amelyet „bölcsnek” nevezünk: a személy igényeinek az elfogadott hit tárgyi igazságaiban való megvilágításával, így R. Guardini, Annahme des Glaubens, Annahme seines Selbst, i960. (Bisertől veszem az adatot). - 38. Der Glaube, als persönliche Hingabe, Concilium, 1967/1. 27. Foi et existence, Nouv. Rv. théol. 1968. 561-580. Rosta Ferenc ISTEN NÉPE A katolikus teológusok, akik az „Isten népe” fogalmát felújították, hasonlítanak a bibliai családatyára, ki „profért de thesauris suis nova et vetera”. Maga a kifejezés ugyanis régi, bibliás kifejezés: I Pét 2, 10 kifejezetten használja Ozeás prófétát idézve; hasonlóképpen utal rá Sz. Pál is a Róm 9, 25-ben. A liturgiában meg szinte mindennaposak az olyan fordulatok, mint pl. a p. u. 17. vasárnap könyörgésében: „Da quaesumus, Domine, populo tuo diabolica vitare contagia..hol a „populus tuus” egyértelmű a „populus Dei”-vel. 31
