Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 4. szám - TÁVLATOK - Krízisjelenségek az egyházban? Történelmi-társadalmi háttér
kiinduló tradíció igazolja és ajánlja, hogy pápai, püspöki és egyéb szinten ne az „izolált”, a magányos személy, ne is a hivatal, az „apparátus”, hanem valóban a hívők közössége, a közösség segítő támaszát élvező pápa, püspök hozzanak fontos kérdésekben döntéseket. Történészek, dogmatikusok és egyéb szakemberek külön kérdéskomplexumként tárgyalják az ún. pápai abszolutizmus problémámáját. K. O. von Aretin nyomán (Hochland, 1969. február) itt csak összefoglalni szeretnénk. Történeti tapasztalás, hogy mindenfajta abszolutisztikus törekvésre előbb-utóbb az ellenhatás válasza következik. Az ellenkezés olykor kifejezetten forradalmi jelleget ölt. Ugyancsak történeti tapasztalás igazolja, hogy az abszólutisztikuis rendszer -ritka eseteket leszámítva - nem egy személy, hanem a köréje sereglett „hivatalnokoknak”, „apparátusnak” működése nyomán alakull ki. Az egyház esetében az ún. pápai kúria és a püspöki udvarok szerepe e vonatkozásban közismert. Az egyháznak mindmáig alkalmazott s mind több kritikát kapott gyakorlata ennek az „apparátusnak” kialakulását szinte szükségszerűen mozdította elő. Hisz a pápai trónra, püspöki székekre (bár ez utóbbinál ma egyre több örvendetes kivétel is akad), szinte kizárólag csak előrehaladott korú férfiak kerültek. Ezek az idős - egyébként mégoly kiváló - emberek aligha lehettek képesek áttörni atzt a „falat”, melyet közéjük és a rábízott papok, hívek közé az „apparátus” vont. Amíg világszerte a 60. évüket betöltött férfiakat és nőket, a jól végzett munka elismerése mellett, nyugállományba helyezik, az egyházi hivatalviselők (a statisztika tanúsítása szerint) csak hatvanadik életévük körül kezdik elfoglalni magasabb pozíciójukat. ötven év körüli bíborost és püspököt még ma is ritkaságszámba vesznek. Az anonym módon működő és az „uralkodó nevében” fellépő hivatali apparátus veszélye kézenfekvő. Egy-egy (már elavult) döntést a hivatal évszázadokra konzervál, emberek szövevényes manipulációit „isteni akaratként”, „szent tradícióként” emleget. Az élet pedig feltartóztathatatlanul folyik tovább ... Az ily úton-módon keletkező elmerevedés, villágidegenség veszedelméről nemcsak „forradalmi hangok”, hanem történeti tények szólnak. A 16. és 18. század kuria- lizmusáról ma a leghiggadtabb történészek is, mint elvetendő példáról beszélnek. S nem kisebb energiával bírálja napjainkban a tekintélyes Suenens bíboros sem a kurializmusnak vadhajtásait (vö. Vigília, 1969. június és július). AZ. egyház életében jelentkező abszolutizmus nemcsak a múlt problémáira mutat rá s nem csupán a jelenben jelent veszélyt. Igen kérdéses - írja von Aretin -, hogy a jövő felé mind tudatosabban fordulni kívánó egyház életképes maradhat-e ily körülmények között? Igaz ugyan, hogy az abszolutisztikus, kuriális Stílus bizonyos „fegyelmet”, rendezett sorokat képes ideig-óráig biztosítani. De az is tény, hogy előbb-utóbb mozdulatlansághoz, elmerevedóshez - vagy nyílt lázadáshoz vezet. A tekintély problémája ma világszerte, de egyházunk életében is korunk kritikus és válsagteremtő kérdései közé sorolható. Nem véletlen, hogy Heinrich Bacht, a frankfurti fundamentálteológus így ír: Ma ezekre a szavakra: ,tekintély" és ,,engedelmesség” - az emberek igen érzékenyen reagálnak. Ugyanakkor arra is figydlmeztet Bacht, hogy „bár az egyházban a tekintély gyakorlásának stílusát meg kell változtatni, a mának számos jogos követelményét figyelembe kell venni.. . mégis téves és veszedelmes lenne, ha a szükséges intézkedéseket elhamarkodnak, s az .egyházi demokratizálódás’ jegyében végeznék azokat” (Stimmen d. Zeit, 1969. aug. 101). Bacht ismételten nyomatékozza, hogy az abszolutisztikus kuriális stílus elleni küzdelmet ne vonják a „demokratizálás” jelszavának bűvkörébe, hiszen a szociális-politikai élet „modelljét” soha nem lehet maradéktalanul az egyház életére alkalmazni. E jelszó ellen épp úgy küzdenünk kell, mint az egyházi „monarchia” jelszavának hangoztatása ellen. Mindkét fogalmat a társadalmi-politikai életből kölcsönözték és mindkettőt csak erős fenntartásokkal le244