Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)

1969 / 4. szám - Fila Béla: Gabriel Marcel, a keresztény egzisztencialista

javai, az ontológiai tapasztalattal, a létrészesedésben átélt jelenléttel”. A „konkrét közelítés” azt jélenti, hogy számot vetünk a következő tényállással. Ontológiai kérdésünk tulajdonképp olyan konkrét pozíció, ahol a „lét önmagában, a lét teljessége” és a „mi lét-kérdezésünk, a mi léthelyzetünk” valóságosan egybefonódnak és mint transzcendencia-bensőség-pólusok elválaszthatatlanok. M. Heidegger álláspontjával áll itt közös szinten Marcel. Egzisztenciánkra való reflexiónkban nyílik fel a lét konkrét megközelítése. „Arra jöttem rá - írja Marcel -, hogy amikor arra a kérdésre reflektálok, hogy van-e lét és hogy mi a lét, akkor föl kell ismernem az alattam feltáruló újabb mélységet; saját magam létezését; magamét, aki kérdezek a létre vonatkozólag. Milyen értelemben mondhatom bizonyosan, hogy én létezem? Milyen esélyeim vamnaik ebben a nyomozási folyamatban?” (EA). Elsősorban tehát a kérdező „ontológiai helyzetét és pozícióját” kell tisztázni. Lényegében ez az értelme a híres alapvető marceli megkülönböztetésnek a probléma és a misztérium között.

A misztérium fölismerése pozitív szellemi reflexió gyümölcse, a gondolkozás belső egzisztenciális erőfeszítése és összeszedettsége, hogy saját ontológiai gyökereihez érjen. „Problémákról akkor beszélünk, amikor valamivel találkozunk, ami elzárja előttünk az utat. Ami teljességgel csak előttem van. Ezzel szemben a misztérium az, ahol én magam elkötelezett vagyok, melynek lényege nem az, hogy előttem van. Ebben az esetben az .előttem’ és a .bennem’ elveszti jelentőségét” (EA). A merő problematizá- lás mindig csak az elválasztást képes végbe vinni a bennem és az előttem, az objektum és a szubjektum merev szétválasztását. A racionális gondolkozás terméke, míg a misztérium személyes fölismerésen alapuló elkötelezettség.

Gabriel Marcel által felvázolt metafizikai igény és magatartás tulajdonképp a husserli intencionalitás egzisztenoiális értelmezése. Az emberi tu at eredeti és közvetlen adatáról van szó, amely a valóságot, a létet a maga igazi lényegében törekszik megragadni, éspedig a benne való jelenlét révén. A Lét alapvető igazságát az ontológiai misztérium fejezi ki. A misztérium és a Lét között megfelelőség van. A létkérdés a misztérium lefordítási kísérlete. Metafizikai gondolkozásunk a lét misztériumára reflektál. Nem tudományos tárgyról, vagy problémáról van szó, hanem ezek végső előfeltételéről, ami maga már nem tehető problémává, viszont azok végső eredete és alapja. A lényegi kérdés nem az, hogy keressük az ontológiai kérdés megoldását és racionális igazolását s így a misztériumot problémává szállítsuk le, hanem az, hogy a létkérdést egyszerűen feltegyük és konkréten megközelítsük. Nem ontológiai probléma-tudatra van szükségünk, hanem az ontológiai értelem megtapasztalására egzisztenciánkban.

Az emberi egzisztenciában megvalósuló metafizika

Gabriel Marcel gondolkozásának alapfeszültségét tehát az egzisztenciától a Lét misztériumáig való reflexió jellemzi. S ebben a feszültségben valósul meg a metafizika. Egzisztenciális igénnyel kell ráfeszülnünk a Létre és aztán ennek az egzisztenciális mozgásnak a súlypontja egyre inkább a Lét-misztériumába tevődik át. „Egy szellem metafizikus jellege abban nyilvánul meg, hogy saját helyzetét a valóságban alapvetően elfogadhatatlannak látja. Hamis helyzetben találja magát. A probléma most az, hogy ezt a helyzetet korrigálja vagy a feszültséget levezesse. A metafizika pontosan ez a helyreigazítás, illetve feszültség-levezetés” (JM). Az alapvetően hamis helyzet pedig a birtoklás állapota (avoir), szemben a léchelyzettel (étre).

Mit jelent a birtoklás helyzete? A mai ember a tudomány és a technika roppant haladása révén igen egyoldalú és veszélyes helyzetbe került. Racionális-hasznossági érdekszempontok a technikai társadalom függésrendszerében fatális birtoklási igényt és helyzetet teremtettek, amely az ember elidegenedésére vezetett. Hiszen a dolgok221