Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 4. szám - Bencze L. Anzelm: A keresztény ünneplés
Bencze L. Anzelm A KERESZTÉNY ÜNNEPLÉS Amikor Huökleberry Finn „vallásos” neveltetése folyamán arról értesül, hogy a mennyországban semmi mást nem kell tenni, csak egész nap egy hárfával ide-oda sétálni és énekelni, elmegy tőle a kedve [i]. Valóban nem túlságosan vonzó a puritán angol mennyország, legalább annyira nem, mint a mi katolikus későközépkori, barokk vagy janzenista színezetű mennyországunk. A maguk torz formájában mégis megőrizték a keresztény tanítás lényegét, megtartottak egy fontos képet, ti. hogy az örökkévalóság olyan, mint az ünneplés. Ahogyan az ünneplés szemben áll a hétköznapok munkájával, szenvedéseivel, küzkö- désével, úgy .az örökkévaló jövő dicsőség szemben áll a jelen kereszthordozásával, küzdelmével [2]. Minden korban az alakította, befolyásolta a „mennyország” elképzelését, hogy hogyan ünnepeltek. A földi ünneplést vetítették ki az örökkévalóságba. Az már a későbbi századok és a mi tévedésünk, hogy ezt a vetített képet adjuk tovább keresztény tanításként, ahelyett hogy csak a lényeget továbbítanánk: az örökkévalóság a tapasztalati világban legjobban az ünnepléshez hasonlítható. Ezért minden keresztény ünneplés eszkatologikus jellegű: elővételez valamit a jövőből, az örök ünneplésből [3]. Fordítsuk meg ezt a gondolatmenetet, s máris gyakorlati, erkölcsi eligazítást kapunk. Amikor mint keresztények ünnepiünk, az örökkévalóságot próbáljuk kifejezni, megélni, elővételezni, amennyire ez csak lehetséges. Így ünneplésünk segít, lendít, közelebb visz célunkhoz, és egyben tanúságtétel, jel a világ számára. Ezért ünneplésünk minden mozzanatában van valami többlet, ami kiutal, kifelé mutat önmagából. Mindig vele jár egy jegy, amelyik sajátos veretet ad neki: az eszkatológia. Következésképpen a keresztény ünnep tulajdonságai az örökkévalóságé is. A keresztény ünneplés idő és pvilág feletti Tapasztalatból ismeri mindenki a különbséget a fizikai és pszichológiai idő között. Az ünnepnapok, „boldog percek” milyen gyorsan elszaladnak! Egy üde kirándulás, egy jó hangverseny, egy-egy jól sikerült családi ebéd vagy baráti együttlét után úgy érezzük, néhány percnyi boldogság volt az egész, pedig órákig is eltartott. Nem vesz- szük észre, hogy halad az idő. Hosszú órák telnek el, és eszünkbe sem jut, hogy unatkozzunk. Ez a „kiesés” az időből a keresztény számára finom utalás a jövőbe, amikor mindig így lesz [4]. Gyakran úgy képzeljük el az ünnepeket, mint amelyek megszakítják a „hétköznapok sivár szürkeségét”, mint amelyek „szigetek a mindennapok egyhangú tengerén” [5]. Elég azonban egyetlen konkrét ünnepre visszagondolnunk, és rájövünk, hogy ez nem egészen igaz. A jó ünnepelésre készülni szoktunk. Már hetekkel karácsony előtt megindul a sürgés-forgás, szervezés, bevásárlás. Mennyi gond és mennyi gondolat az ünnepről jóval az ünnep előtt! Ez a készülődés sokszor nagyobb élmény, mint maga az ünnep. Nem csupán a „nagytakarítás és romeltakarítás” munkájában folytatódik, hanem állandóan visszagondolunk rá. Az élmény tovább hat, befolyásolja életünket. Az, hogy az ünnep olyan valóság életünkben, amelyet nem tudunk pontos időhatárok közé szorítani, ismét közelebb hoz valamit az időtlenből, az örök ünneplésből. 214
