Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 4. szám - Schillebeeckx, Edward: Törekvések, feladatok a ma teológiájában (Interjú)
tio spirituum” alkalmazása. A mai lehetőségek mellett ugyanis a teológiai „termelés” óriási méreteket ölt. Mindent kinyomtathatunk, mindent elolvashatunk. S nincs oly kimagasló teológusunk, akinek kritikája, szakvéleménye, mint „biztos” és döntő vélemény jöhet számításba. Ezért kell, hogy a kritika szelleme elmélyüljön bennünk.- Tehát Ön valóban reálisnak tartja a ,,veszély es törekvések” jelenlétét napjaink teológiájában?- Igen, de mindjárt hozzá kell fűznöm, hogy amidőn a teológusok az autentikus tanítást kívánják elmélyíteni és hirdetni, e munka során maguk is kereső-kutató, gondolkodó emberek maradnak. Ha pedig erre, a tudományos munkánál feltétlenül szükséges és egyébként is örök emberi tulajdonságra gondolok, akkor óva kell intenem mindenkit a gyanakvásnak szeretetlen és romboló szellemétől. Nem mondhatjuk ki mindjárt a mozgósításnak szavait: résen legyetek, mert ebből csakis baj származhat! Nem feledhetjük, hogy a teológusok által megfogalmazott, olykor szinte kegyetlen őszinteséggel megfogalmazott problémák: reális problémák. Olyanok, amelyek emberek kérdéseit, reális kérdéseket formuláznak és ugyanilyen reális válaszok után is kiáltanak. Azt pedig természetesnek kell tartanunk: a felelet, amit a teológusok itt és most adnak vagy épp adni képesek, nem mindig a leghelyesebb és legmegfelelőbb válaszok. Ugyanakkor azonban a jelentkező kérdéseket - talán félelemből - hallatlanra venni, ez teljességgel helytelen lenne. A becsületesen és lelkiismeretesen kérdező emberek joggal követelik az egyháztól és teológusaitól, hogy hallgassák meg problémáikat és válaszoljanak is azokra. Sajnos, a hírközlő eszközök fejlettsége olykor többet árt, mint használ. Ha egy teológus ma bármit is mond - esetleg csak óvatosan fogalmazva -, arról a sajtó holnap már szenzáoiót sejtető címszavakkal ír. Olykor bizony nagyon felületesen ír. Igen, ma kicsit már „divat” is lett a teológiai kérdésekről és a teológusokról írni.- Véleménye szerint egy új, mondjuk a 3. vatikáni zsinat felé tartunk?- Kétségtelen, hogy egyházunk életében fellelhető egy újabb egyetemes zsinat felé mutató tendencia. S ez helyes is, mivel e törekvés az egyháznak nem szűnő életerejéről tanúskodik. Természetesen ma vagy akár csak a közeljövőben is nem tartanék egy 3. vatikáni zsinatot opportunusnak. Azok a problémák ugyanis, amelyekkel kapcsolatban egy elkövetkező egyetemes zsinatnak állást kellene foglalnia, ma még csupán érőben vannak. Megfelelő teológiai előkészítés, „érési folyamat” nélkül pedig egy zsinat aligha hozna üdvös döntéseket, kielégítő válaszokat a mának még megválaszolatlan vagy kellőképp meg nem világított problémáira. Ezért a teológusok még nagy feladatok elvégzése előtt állnak. Itt mindenek előtt az Isten-kérdés súlyos problematikájára gondolnék, azután, mint ugyancsak a postkonciliáris teológia egyik fontos témájára, a krisztológiának elmélyült tárgyalására. Mint tudjuk, a 2. vatikáni zsinaton az egyház szinte mindent elmondott önmagáról. Alig esett szó azonban - legalábbis megfelelő fogalmazásban - az Isten-problémáról, s az ezzel szorosan összefüggő ateizmusról és szekularizációról, mint világjelenségekről. Alig-alig szólt a zsinat számos, az egyházi életben ma égetően fontos szakramentális problémákról, strukturális, pasztorálszociológiai stb. kérdésekről. Mindezek - számos egyébbel - oly súlyos témák és feladatok, melyek még évek hosszú során át fogják a teológusoknak egy újabb zsinatot előkészítő munkáját igényelni. Az ugyanis köztudott, hogy egy-egy zsinati döntést a zsinati atyáknak „házi teológusai” készítenek elő az adott teológiai eredményekre támaszkodva. Ha nem így lenne, a püspökök jobbára csak a régi kérdésekre már gyakran elhangzott régi válaszokat ismételhetnék.- Ha már röviden említette az Isten-problémát, megkérdezhetném: véleménye szerint vajon az egyház és annak teológiája felismeri-e végre a maga horderejében napjaink ateizmusának jelentőségét? 205
