Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 4. szám - Schillebeeckx, Edward: Törekvések, feladatok a ma teológiájában (Interjú)
TÖREKVÉSEK, FELADATOK A MA TEOLÓGIÁJÁBAN (Interjú E. Schillebeeckx-el) Edward Schillebeeckx 1914-ben született. A domonkosrend tagja, előbb a lőweni, majd a nijmegeni egyetemen a dogmatika tanára. Zsinati teológus volt, majd az új Holland Katekizmus egyik vezető szerkesztője. Számos könyvet és tanulmányt tett közzé. — Nyári hollandiai utam alkalmával kértem meg, hogy folyóiratunk számára adjon rövid interjút. Beszélgetésünket, mely kissé hosszabbra nyúlt, magnószalag rögzítette. Az impozáns nijmegeni katolikus egyetem ajtajában váltam el tőle. E szavakkal búcsúzott: talán majd Magyarországon folytathatjuk... Sz. A. — Kérem, beszéljen valamit önmagáról és teológiájáról, ha egyáltalán szél tudja a kettőt életében választani.- Meggyőződésem, hogy miként a teológia és élet, úgy a teológus és munkája között sem lehet válaszfalat húzni. Kiváltképp nem lehetséges ez egy domonkosrendi teológusnál, akinek élete és minden teológiai tudományos törekvése szükségképpen összefonódnak. Egyébként is: a valódi teológia soha sem lehet más, mint az életadta tényeknek a hit világánál végzett tudományos tematizálása. S e feladat végzése nem csupán a teológus életét, hanem a hívők közösségének, az egyháznak életét is bevonja a teológiai munkába. A teológia szememben nem lehet más, mint a keresztény életnek tudományos igényeket és módszert kielégítő, alkalmazó elméleti-gyakorlati feltárása.- Mit lát a ma teológiájában a legfontosabb feladatnak?- Kettős irányú munkára tudnék itt rámutatni. Persze a kettő nem válik szét. Az egyik - a teológia örök feladatai közé tartozik -, hogy a keresztény hittartalmat minél mélyebben megragadjuk, kifejtsük, kortársaink elé állítsuk. A másik: figyelemmel kísérni a korunkban végbemenő történelmi-társadalmi változásokat. Ezek ugyanis szükségképpen éreztetik hatásukat az egyház életében. E tényekkel a teológusnak, a megfelelő teológiai tudományszakoknak feltétlenül szembe kell nézniük. Erős megújító munkára, kezdeményező készségre van e téren szükségünk. Mindeme törekvés természetesen - sőt szükségszerűen - a keresztény hitből fakad. Igaz tanítás és gyakorlat, igazhitűség és hit szerinti élet - orthodoxia és orthopraxis - napjainkban épp úgy összetartoznak, mint mindig a keresztény életben.- Szeretnék itt röviden rámutatni arra, hogy a teológiának igazi és alapvető her- meneutikai (értelmezési) alapkérdése nem elsősorban a múltnak és jelennek összevetésére, felülvizsgálatára, hanem az elmélet és a gyakorlat összekapcsolására irányul, efelé fordul. Elmélet és gyakorlat összefonódásának valóságát az „idealista” szemlétet a „tiszta ész” világához igazított „gyakorlati ész” követelményeiben látta. Számunkra ez elfogadhatatlan. A keresztény hivő számára mindenek előtt az a döntő, hogy a gyakorlat, az elmét gyakorlata miként tükrözi vissza az elméletet?- Hogy a történeti „múlt-jelen-nézés” mennyire nem lehet döntő és igazoló, ezt egy példán könnyen igazolhatom. A 2. vatikáni zsinat által proklamált vallásszabadság gondolata elmóleti-hermeneutikai úton az egyház múltja felől aligha, sőt egyáltalán nem „exegetizálható” ki. Az egyházi „gyakorlat” a múltban ezzel a zsinaton megfogalmazott „elmélettel” aligha konfrontálható. Ezért csakis egy új, helyes gyakorlat (orthopraxis) teheti hitelre méltóvá a zsinat vonatkozó „elméleti” tanítását. 203
