Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 3. szám - FIGYELŐ - Korai fejezetek a dialógus történetéből
bámulatosan értett. Rengeteget utazott; szavával és méginkább egyénisége varázsával megnyitotta a szíveket és a pénztárcákat. Intézményei az ő termékeny fantáziájából kipattant ragyogó ötletek megvalósulásai. Az indiai Ka- lakaddu tervbe vett második Béke-szigete, s az osakai világkiállításra szánt Béke-pavillon hasonlóképp saját elképzelései, melyeknek kivitelezésére már nem adott neki időt a Mindenható. Munkatársai minden képességüket latba véve, igyekeznek fenntartani műveit és tovább vinni Mesterük tanításait. E sorok írója élete egyik boldogságának tekinti, hogy Pire atyát személyesen ismerhette, s művei első nagyobb magyar nyelvű ismertetését közzétehette (A Nobel-díjas Pater Pire, Új Ember, 1964. augusztus. 23). Az irgalmas szeretet hőse túltette magát az előítélet és elfogultság álláspontján, amelyet Nyugaton nemegyszer tapasztalhatunk. Bizalmat előlegezve, meghívott a Gandhiról elnevezett Békeegyetem ülésszakára. Mikro dolgozószobájába vezetett, a folyosó falán függő madárkalitkák felé csettintett ujjaival és mondta: „Köszöntsétek a magyar vendéget!” Erre a kanári madárkák ujjongó trillázásba kezdtek. Tudtam róla, hogy másfél évtizede kóros alvásképtelenségben szenved. Titkárnője azt mondta, hogy szerencsés napot fogtunk ki: a Pater ma friss és beszélgetésre hangolt. Mégis megrázott, mikor a fehér szerzetesruhás férfiú az asztalán fekvő gyógyszeres dobozra mutatott: „A legerősebb altatószer. Örülök, ha éjszaka sikerül négy órát aludnom”. Mikor a Béke-egyetem szinkrontolmácsolásra berendezett előadótermét és a modern megoldású szálláshelyeket mutatta, megérintett a sejtelem, hogy ez a békeapostol nem fog soká élni. Nem hittem volna, hogy még négy évig fog tartani lángolása. Menetközben kedvesen említette: „Szívesen meglátogatnám Magyarországot, ha meghívnának!'. Az egyik, Európa-falu- ban magyar család is lakik; a Huy-ban létesített szeretetotthonban két soproni származású idős magyar nőt látogattam meg a Páter kívánságára; azok örömmel fogadtak és soproni közös ismerősről kérdéseikkel ostromoltak. Emlékeim között szeretettel őrzöm leveleit, különösen a meghívó levelet és Albert Schweitzer hitéről tanúságot tevő vallomását, a találkozásunkról készült fényképet, könyveinek (Souvenir et entretiens; Batir la Paix) dedikált köteteit. Munkájáért nem várt, s általában nem is kapott hálát. A nagy emberbarátok szokásos fizetsége sem maradt el: félremagyarázták szándékait, rágalmazták, feljelenések mentek ellene állami vonalon a királyig, egyházi síkon a Vatikánig. Halálhírével majdnem egy- időben olvashattuk egyik brüsszeli lap gyalázkodó cikkét, mely a „gyűlölet magvetőjének” bélyegezte őt. Az éhezőnek nem az örök üdvösségről beszélt, hanem előbb enni adott. A ruhátlannak ruhát, az otthontalannak otthont adott. A szeretetről, erről a különös ismertetőjelről ismerték fel az emberek, hogy Krisztus Urunk igaz tanítványa. Lantos-Kiss Antal KORAI FEJEZETEK A DIALÓGUS TÖRTÉNETÉBŐL Koránkelő vagyok, és ha a munkába indulás előtt szerét ejthetem, szívesen meghallgatom egyik-másik német nyelvű rádióadó reggeli elmélkedését. Így kaptam el a jó múltkor az egyik ilyen ötperces elmélkedés keretében néhány egészen frissen ható gondolatot az ,,Oc- taviusból". Előre kell bocsátanom, ennek az Octavius- nak semmi köze sincs Julius Caesar unoka- öccséhez, Octavianushoz. Az egyik szereplőjéről vett címe ez annak az ókeresztény hitvédő iratnak, amely a keresztény latin irodalom történészei szerint a Krisztus utáni II. század végén, vagy III. század elején keletkezett. Szerzője Marcus Minucius Felix, mint már Lac- tantius (t 32; körül), majd Szent Jeromos (t 420-ban) említi. Megjegyzik azt, ami magából a műből is kitűnik, hogy Minucius Felix ügyvéd volt Rómában. Az egész mű a keresztény hit apológiája a pogányok vádaskodásával és bölcseleti ellenvetéseivel szemben. 40 fejezetre oszlik. 4 fejezetnyi bevezetés után, amelyben az író bemutatja a párbeszéd alkalmát, színhelyét és szereplőit, a pogány Caecilius mondja el beszédét, amelyben védi a pogány római világnézetet, és támadja a keresztényeket. Ez tölti ki a következő 9 fejezetet (5-13.); a soron következő 2 fejezetben (14— 15.) a szerző, aki a vitatkozó barátok között a vitabíró szerepét tölti be, lehűti kissé a nagy szólamokkal hangoskodó Caeciliust. 23 fejezeten keresztül válaszol Octavius a keresztény világnézet védelmében (16-38.). A két záró fejezet (39-40.) beszámol Octavius érveinek hatásáról és Caecilius megtéréséről. Érdekes az irat további sorsa. Napjainkra csak egyetlen másolata maradt egy IX. századi párizsi kódexben. A másoló nem valami tökéletesen tudott latinul, mert az „Octavius liber” feliratot (= Octavius könyv) „octavus liber”- nek (nyolcadik könyvnek) olvasva, Arnobius „Adversus nationes” c. művének hét könyvéhez csatolta 8. könyvként. Ennek a szövegnek az alapján nyomtatásban először a vatikáni könvvtár őre, a brixeni (Bressanone) Faustus Sabbaeus adta ki 1543-ban Rómában. Minucius Felix műveként először Balduinus Ferenc nyomtatta ki 1560-ban Heidelbergben. Ezután már 193
