Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 2. szám - FÓRUM - A negatív irányú születésszabályozás indokai
aseptikus szerek korában ma már tisztán áll előttünk, hogy a tudó TBC bizonyos eseteiben a terhesség éppen olyan gyógyító hatású, mint a művi pneumiperitoneum, és csupán a gyermekágyban fokozódnak a veszélyek, de ezeket a szakszerű ápolással és gyógykezeléssel legyőzhetjük. A terhesség alatti csontvázgümőkór gyógyításáról Kovács Ferenc azt mondja, hogy „a terhesség különösen kedvező biológiai állapot jó gyógyítási eredmények elérésére" [i]. Ma már tudjuk, hogy a szívbetegségek lefolyása sem olyan rossz a terhesség és a szülés alatt, mint ahogy azt régebben tendenciózusan beállították. Zárday pl. nagy beteganyagából alig vesztett el terhes szívbeteget. Véleménye szerint megfelelő szakellenőrzés és intézeti szülés mellett a veszélyek gyakorlatilag majdnem ioo százalékban leküzdhetők. Újabb adatok szerint a Bazedow- kór lefolyása sem olyan rossz a terhesség alatt, mint azelőtt gondolták. Stöckl pl. csak 5 százalék rosszabbodásról beszél. Az pedig lassan közismertté válik, hogy az enyhébb hyperthyreosisok (Bazedow-kór) bizonyos fajaira a graviditas egyenesen gyógyító hatású [2]. A női szervezet ellenállását illetően természetesen eltolódások előfordulhatnak. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez az eltolódás nem csupán hátrányos, hanem igen gyakran előnyös irányban történik. Az orvostudomány megállapította, hogy az egészséges nőnek, ha nemi életet él, időnként szüksége van a terhesség megváltozott neurobormonalis viszonyaira. A fiatalasszony csak a terhesség alatt érik tökéletesen kifejlett asszonnyá. Semmiképpen sem támogatja a tapasztalat azt az elavult nézetet, hogy a terhesség megviseli, öregíti a nőt. Nem öregiti, nem viseli meg jobban, mint bármely más fiziológiás funkció, pl. a táplálkozás, vagy a munka. Ezek végeredményben szintén a szervek lassú elkopásához vezetnek, de hozzátartoznak magához az élethez, és csak igen alapos indokok esetén korlátozandók a normálison aluli mértékre. A nemkívánatos terhességekkel szemben maga a szervezet is védekezik. Közismert tény, hogy súlyos betegek, különösen az előhaladott TBC-sek, s egyes elmebetegek a sokszor fokozott libidó ellenére is ritkán koncipiálnak. Azt sem kell hinnünk, hogy a mesterséges praeventio alkalmazása nélkül az egészséges asszony a pubertástól a klimaxig terjedő évek mindegyikében fogamzana. A racionális distancírozást az esetek jó részében maga a természet is elvégzi. Az életkor előhala- dásával általában ugyanis csökken a terhesség bekövetkezésének lehetősége [5]. Az anyai szervezetnek a túl gyakori graviditasszal szemben való legtermészetesebb védekezése általában a szoptatással kapcsolatos. A lactatióval járó hormonváltozások ugyanis hosszú időn át késleltetik az újabb terhesség bekövetkezését. Ügy az anya, mint a csecsemő egészségének legmegfelelőbb a 6-9 hónapig tartó lactatió. Ennek a szabálynak a betartása esetén a gyermekek közti intervallum is közismerten ritkul [4]. A terhességnek erről a legfiziológiásabb distancírozásáról azonban a modern anya igen sokszor kénytelen lemondani. Egyrészt azért, mert a tejelválasztása a természet- ellenesen nyugtalan életmód és a megélhetés hajszája következtében hamarabb elapad, másrészt a családon kívül vállalt munkája miatt gyakran szándékosan is meg kell rövidítenie a szoptatási időtartamot. Az egész női szervezet a terhesség, a szoptatás céljaira van beállítva, ezért a terhesség nála konstitucionális próbát jelent. Általában megerősödve kerül ki belőle. Csak akkor van trauma jellege, ha a szervezet túlságosan gyenge és túl gyakran lesz gravid. Az ideális distancia általában 2 év. De az az állítás, hogy 3-4 sűrűn egymásután következő terhesség feltétlenül aláássa az asszony egészségét, az igazsággal össze nem egyeztethető. Korunk szélsőséges individualizmusának betegesen kétágúit éntudata minden önmagára vonatkozó veszélyt hihetetlenül felnagyít és a saját vállán lévő szálkát is súlyos keresztnek érzi. Az a beteges aggodalom, amellyel az emberek egy része, sőt még sokszor az orvosok egyrésze is a gyakori terhességet szemléli, feltétlenül túlzott. Elsősorban a gyermekáldást vállalni nem akaró, elpuhult, degenerált, beteges idegzetű asszonyok szuggesztiv egymásrahatására vezethető ez vissza. Ennek a beteges felfogásnak a komoly orvosi javallatokhoz semmi köze sincsen. A valódi ok: a szülői hivatástudat és az anyai ösztön természet- ellenes csökkenése. 2. Szociális szempont Ami az általános gazdasági válságot illeti, régen bebizonyosodott, hogy Malthus feltevése eredeti formájában nem tartható fönn. Igaz azonban, hogy a népesség tekintélyes százaléka ma is éhezik. A Föld lakosságának kb. 50 százaléka általában éhezik, ebből 10 százalék a súlyosan éhezők száma. Komoly bajok vannak az eddigi kultúrterületek termőképességével is. A földtakarót alkotó vékony humuszréteg ma majdnem minden kultúrterületen beteg. Egyik betegsége a savanyodás, a másik betegsége a lemosódás, lekopás: „erózió”. 150 év alatt az USA területén kb. no millió hektár művelhető föld ment tönkre végérvényesen. Az erózió azóta is pusztít mégpedig naponta kb. 112 hektárt tesz alkalmatlanná a termelés számára [5]. Franciaországban a grignoni mintagazdaság iskolaföldje 30 év alatt termőképességének 25 százalékát vesztette el. Madagaszkár szigete ma már kilenctized részben használhatatlan a mezőgazdaság számára. Afrikában a Szahara maholnap a Niger folyó vizét issza. Dél-Amerika és Ausztrália állapota is egészen megdöbbentő. Biztos, hogy a Föld lakossága a XVIII. század végétől kezdve rohamosan szaporodni kezdett. 118
