Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 1. szám - Szennay András: Valóban sziklán állunk?
minden egyes hívőt érdekelnek vagy épp nyugtalanítanak. Az „aggiornamento" közös ügyünk lett. Még akkor is, ha ennek valóságát nem töltik meg egyforma tartalommal a különféle beállítottságú hívők. A közös ügyért munkálkodó keresztények reális nézése kezdi mindjobban belátni, hogy hosszú évszázadok hagyományait (még ha ezek egyáltalán nem „szent” hagyományok), egyik napról a másikra nem könnyű félreállítani. E reális nézés azt is észreveszi, hogy a sokat emlegetett dialógust sokkalta nehezebb az egyházon belül, mint kifelé gyakorolni. Ennek oka - s itt épp egy marxistát idézünk -, hogy a belső dialógust akadályozza a partnerek közti hierarchikus tagoltság. Az elvi ellentéteknek „hűvös” felsorolása különféle felfogású rendszerek képviselői közt nemegyszer könnyebb, mint pl. számos „belső” kérdés megtárgyalása lelkipásztor és hívei, püspök és papjai között. (M. Machovec: Hindernisse des Dialogs, Neues Forum, 1967, 452·) E reális nézés azt is sürgeti, hogy semmiféle helyes egyházi megújító törekvésnek n'e legyen akadálya a történelmi múlthoz való görcsös ragaszkodás. Ne legyen főképp akkor, ha ez a múlt ellene mondana (akár filiszteri lanyhaságával, akár evilági, túlhaladott jogalkotásával, tudományosságával) a bibliai üzenet radikális követelményének. Sok mindennek kell eltörpülnie az evangéliumi üzenet radikalizmusa előtt. Tudjuk, hogy az evangélium nem egyéb, mint a Krisztus útján személyesen érkező isteni igazság és szeretet dinamizmusának „betörése” e világba. Nem csupán egyszer megtörtént esemény ez, amelyre csakis visszatekinteni lehet, hanem dinamikus, előre ható erő. Evangéliumi hasonlattal: erjesztő kovász. A krisztusi evangélium nemcsak a legradikálisabb kérdésekkel és követelményekkel jelentkezik minden kor embere előtt, hanem olyanokkal is, amelyekre egyetlen kor sem tud teljességgel megfelelni. Mindig marad a holnapra is felelni- és tennivaló. Az evangélium bírája és számon- kérője marad mindig az egyháznak és minden keresztény embernek. Minden időben felteszi a kérdést: betöltjük-e a kovász, a gyertyatartóra helyezett világosság feladatát? S épp ez az evangéliumi radikalizmus követeli, hogy az egyház minden korban elvégezze a szükséges ,,aggiornamentó”-t, hogy minden időben a megfelelő tettek és szavak útján közvetítse Krisztus tanítását. S e tanítás hirdetésénél, a hívők vezetésénél mindig a legmegfelelőbb utat és eszközöket válassza. Az egyház fölött tehát Krisztus evangéliuma fog ítéletet tartani. Nem a holt betű, nem erőtlen szavak, hanem a bennük jelentkező, dinamikus feszültséget rejtő isteni akarat. Az „úgy szeressétek egymást, amint én is szerettelek titeket” - oly végtelen dinamikát rejtő követelmény, mely absztrakt szó maradna csupán, ha nem mindig az „idő jelei” szerint mérnénk le annak tartalmát. S az „idők jelei” közt ilyeneket lehet pl. felfedezni: a szociális igazságosság mind erősebb érvényre juttatása (az egyházon belül is!), a faji megkülönböztetés felszámolására, a békére való törekvés, a vallás- és lelkiismereti szabadság biztosítása, a személyiség jogainak tiszteletbentartása, a felelős szülői-mivolt hangoztatása a születésszabályozással kapcsolatban, a népek közti egység előmozdítása stb. S e vázlatos felsorolást nem különféle ideológiai eszmeáramlatok tanításából, hanem XXIII. János, VI. Pál pápák megnyilatkozásaiból s a zsinati aktákból vettük. Az evangéliumi radikalizmus kemény felszólításai között említendő az egyház múltjáról hangoztatott kritika is. Túlontúl leegyszerűsítené azonban a problémát mindaz — s erre bőven akad példa -, akinek „megújító törekvése” kimerülne a múlt hibáinak unos-untalan hangoztatásában. Mert lehet-e reális nézéssel pusztán azért ítéletet mondani elmúlt korok egyházán, mivel az társadalmi, tudományos stb. szinten nem előzte meg korát? Természetesen fordítva is áll: lehet, szabad-e abszolutizálni a múltat? Lehet-e tűrni, várni, hogy az idők vonata elsuhanjon az egyház mellett? Lehet-e felelőtlenül a „tegnap jeleit” emlegetve a ma emberének hirdetni Krisztus evangéliumát? 8
