Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 2. szám - Gál Ferenc: A hit éve
ban értelmezni a hit és az egyházi közösség összefüggését: Igazolni kell, hogy Isten népének tagjai, papok és világiak, botladozó emberek és szentek egy Egyházat alkotnak, amely hiszi, hogy Jézus Krisztus benne él és kiárasztotta rá a Szentlelket. Az Isten gyermekeinek megvan a lehetőségük, hogy hitben és szeretetben megújítsák a föld színét, ezért a természetfölötti világ fényét és erejét mindenki felé igazolni kell. Karl Rahner szerint a hitet úgy kell hirdetni, hogy a távolállók, közömbösek, csalódottak és kiábrándultak is megértsék. A világosság kedvéért a hit tartalmát koncentrálni kell, nem leegyszerűsíteni. A lényeg: Isten, a természetfölötti világ megtapasztalása a kegyelem világánál és Jézus Krisztus. Mi Krisztust hirdetjük, de a mai ember nehezen fogja fel, hogyan lehet az egész emberiség történelme és üdve egy valakiben összpontosítva. A teológiai reflexiónak és az igehirdetésnek ezt az összefüggést kell kimutatnia. Roberto Tucci még arra mutat rá, hogy a hitet be kell gyökereztetni, összefüggésbe hozni az ember létével, kibontakozásával, céljával, mert csak így állja ki a korok változását és minden kísértést [3]. Az elméleti fogalom kibővítése Nem kétséges, hogy a hit fogalmát és lélektani megnyilvánulását átfogóbban kell tanulmányoznunk, mint eddig tettük. Hogy mennyire összetett dolog a hit, azt leginkább negatív képéből láthatjuk. A zsinat felsorol olyan okokat, amelyek miatt az emberek elutasítják a hitet: Egyesek úgy gondolják, hogy Istenről semmit sem állíthatunk, mások az Isten létére vonatkozó kérdést olyan módszertani előfeltételektől teszik függővé, hogy az eleve értelmetlennek látszik. Sokan egyedül a tapasztalati tudományok módszerét tartják illetékesnek a valóság megismerésében és nem adnak helyet a filozófiai következtetésnek, mások egyáltalán kétségbevonják az abszolút igazság lehetőségét. Olyanok is akadnak, akik az embert úgy felmagasztalják, hogy szabadságával nem fér össze a Teremtőtől való függés. Ismét mások olyan képet festenek az Istenről, hogy a fogalom, amit elvetnek, egyáltalán nem azonos az evangélium Istenével. Egyesek azért nem vetik fel a vallási kérdést, mert úgy látszik, mintha semmi lelki nyugtalanságot nem éreznének. Mások a világban tapasztalható bajokon botránkoznak s a történelmi tragikumot nem tudják összeegyeztetni az Isten létével. Ismét mások az abszolút érték fogalmát valamilyen földi dologra vonatkoztatják, s azzal alapozzák meg világnézetüket. Sőt az egész modern civilizációnak megvan az a színezete, hogy egyoldalúan az anyagi valóságok felé fordul [4]. Ha az ember oldaláról ennyi tényező belejátszik a hitbe, akkor azt valóban nem szabad csupán elméletileg szemlélni. A zsinat rámutat a társadalmi hatások döntő szerepére is: „Gyakran a keresztények is felelősek a hitetlenség terjedéséért, ameny- nyiben a hitre való nevelés elhanyagolásával, a tanítás félreérthető továbbadásával s vallási, erkölcsi és társadalmi életük fogyatékosságával Istennek és a vallásnak igazi arcát inkább elfátyolozzák, mintsem kinyilvánítják” [5]. Franz Kánig bíboros az ember társas természetére hivatkozva találóan fejtegeti, hogy a társadalom nemcsak a különféle eszmék és nézetek találkozó helye, hanem az ember tökéletesedésének is a természetes kerete. A kegyelmi tökéletesedésnek is ez a rendes útja [6]. A mai ember éppen társadalmi hatás alapján teszi fel a hittel kapcsolatban is ezeket a kérdéseket: Hogyan egyeztethető össze az Istentől való függés szabadságommal? Mennyiben emeli a hit emberi tudatomat, mennyiben segíti vagy hátráltatja alkotó tevékenységemet? Van-e a hitnek szerepe abban, hogy a humanizmus megvalósuljon a társadalomban? Nem tesz-e idegenné bennünket emberi világunkban? Könnyű meglátni, hogy ma az apologéták feladata is kibővült. Nem elég elméleti úton igazolni a kereszténységet a többi vallási tanítással szemben. Ma egyáltalán a vallás jogosultságáról van szó s a természetfölötti világ lehetőségéről és szerepéről. Ma tudni kell azt is bemutatni, hogyan bontakozik ki az ember és az emberiség abban 75
