Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 4. szám - FIGYELŐ - Zemplén György: Kecskés Pál professzor köszöntése
nevezünk, az egész emberi létet érinti, nemcsak az értelmi okoskodást. Az igehirdetésnek és a teológiának tanulni kell azokból a nehézségekből, amelyeket a nem hívők a teizmus ellen felhoznak s akkor megérti, hogy az istenhithez az egész embert érintő felhívás és bevezetés szükséges. Az igazi teizmus annál van meg, aki ki tudja mondani: Adoro Te devote, latens Deitas. Ezzel a magatartással tesz kifelé is tanúságot Isten léte mellett. KECSKÉS PÁL PROFESSZOR KÖSZÖNTÉSE (A Hittud. Akad. évnyitó kari ülésén 1968. szeptember lyán elmondta dr. Zemplén György) Ez idei évnyitó ülésünknek különleges színt és melegséget kölcsönöz az a tény, hogy ma köszönthetjük dr. Kecskés Pál egyetemi nyilvános rendes tanár kollégánkat 40 éves tanári jubileuma alkalmából és egyben búcsút mondunk neki nyugalomba vonulásakor. Öröm, de egyben szomorúság napja is ez az ünnep. Az örömé, mert jólesik megemlékezni arról, aki negyven éven át árasztotta kollégáira és hallgatóira a tudás, a bölcsesség és szeretet sugarait, de a szomorúságé is, mert hiszen Kecskés professzor a jól végzett munka tudatában nyugalomba vonul és nem vesz részt többet a Kar életében. Nem célom az, hogy akár Kecskés profesz- szor életrajzát, akár tudományos munkálkodását részletesen ismertessem. Az életrajz nagyon egyszerű: hosszú tanulmányok után, melyeknek gyümölcse a bécsi teológiai és a svájci fri- burgi filozófiai doktorátus, majd rövid egyházmegyei szolgálat után 1928-ban kiváló képességei és munkásságának érdeméül fellép a Pázmány Péter Tudományegyetem II. számú bölcseleti katedrájára. Bármilyen mozgalmas volt körülötte ez a negyven esztendő — második világháború, a Hittudományi Akadémia megalakulása, országunk szocialista átalakulása -, Kecskés professzor mindig ugyanaz marad, hűséges, szerény munkás szolgája annak a hivatásnak, amelyet az egyetemi katedra jelent. Ebben a keretben bontakozik ki Kecskés professzor munkássága, amelynek csak egy-két jelentősebb mozzanatát szeretném kiemelni. Nehéz volna eldönteni, hogy egyéniségében a tudós, vagy az oktató tanár jellemvonásai uralkodnak-e: hiszen élete a szünet nélküli kutatás, - ő maga árulta el egyszer, hogy fiatalabb éveiben napi 10-12 órát dolgozott és csak az utolsó években redukálta nyolc órára a munkaidőt. Munkájának írásban rögzített emlékkövei a sorozatosan megjelenő könyvek és tanulmányok, de legfőbb tere a katedra, az egyetemi tanterem, ahol napról napra lelkesedéssel és lelkiismeretes pontossággal árasztja gazdag tudását a hallgatókra. Tudományos munkássága több nagy körben mozog. Legelső művei az etika körébe tartoznak. Ezek közül kiemelkedik a Szent István könyvek sorozatában megjelent „Házasság etikája” (1928). De egész életének etikai munkálkodására a koronát „Az erkölcsi élet alapjai" c. műve teszi fel, amelynek második kiadása 1967-ben jelent meg. A keresztény kinyilatkoztatás felé orientálódó nemes humanista lélek tesz ebben a műben vallomást az igazi emberi értékekről. Mintha saját portréját rajzolná meg, amikor az erkölcsi élet középpontjába a jóság, becsület és tisztesség hármas értékét helyezi. A keresztény hagyomány alapján állva beáll ennek a hagyománynak a neo- tomizmussal megújuló sodrásába, mégis mindig nyitva áll újabb áramlatok felé, amelyeket ha sokszor nem is fogadhat el, mégis megtermé- kenyítőleg hatnak keresztény, humanista és nem utolsósorban ökumenikus gondolkodására. A mai idők kavargó teológiai gondolkodásában is biztos eligazítást nyújt Kecskés professzor pontos fogalmazása, világos okfejtése, az örök értékek töretlen tisztelete, az új problémák és megoldások értékelése. A modern problémák felé megnyíltság mutatkozik meg kisebb tanulmányaiban, amelyek jelentős részben a Vigíliában jelentek meg, amilyenek a humanizmusról, az egzisztencializmusról, Teilhard de Chardin világszemléletéről írt dolgozatai. Az etika tudós professzora tárgyának természeténél fogva fordul az ember és az emberi társadalom felé. Ennek az útnak útjelzői kisebb lélektani dolgozatai, egyetemi előadásai. Megragadja érdeklődését az emberi társadalom problematikája és így alkot magyar nyelven valóban úttörő jellegű műveket a XIII. Leo pápa és XI. Pius enciklikái nyomán meginduló keresztény szociológia terén. Idevágó kutatásait foglalja össze a „Keresztény társadalomelmélet alapelvei” c. 1938-ban, majd „Keresztény társadalomszemlélet irányelvei” címen 1944-ben. Szinte hihetetlen munkabírásról és szorgalomról tesz tanúságot, hogy ilyen nagyméretű irodalmi tevékenység mellett megírja a „Bölcselet története főbb vonásokban” c. művét, amely 1943-ban megéri második kiadását. Biztos kézzel, eredeti forrásokra támaszkodva vezet végig bölcselet történetének útján, szinte aprólékos pontossággal foglalja össze a filozófusok gondolatait, kritikájában pedig megtaláljuk a problémák történet-kifejtése nyomán a keresztény bölcselet klasszikus összefoglalá259
