Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 4. szám - FIGYELŐ - Lőrincz Imre: A liturgikus tér kialakítása
amikor már „házanként”, tehát magánlakásokban végezték a „kenyértörést”, a szentmise legősibb liturgiáját. (Ap. Cs. 2, 46; 20, 7.). Az első keresztény templomok csak jónéhány nemzedék múlva, az üldözések szüneteiben épültek a már régen meglévő közösségnek és liturgiájának használatára. A mai templomépítés vezérgondolata ismét a használat a célszerűség: „Akár akarjuk, akár nem, egy templomnak a teológiai jelentősége, fő értéke nincs sem vallási szimbolizmusában, sem szakrális légkörében, sem építészeti kifejező erejében, hanem gyakorlati sajátságaiban” - írja Frédéric Debuyst. A templommal szemben ma ez a legfőbb igény: nyújtson megfelelő teret a liturgikus cselekmények számára. A leghivatalosabb megnyilatkozások is ezt kívánják. A Liturgikus Konstitúció 124. art.-a és az 1964. szeptember 24-i Instrukció 90. pontja szinte szó szerint egyezően ezt mondja: „Templomok építésekor, felújításakor, vagy átrendezésekor gondosan ügyelni kell rá, hogy azok alkalmasak legyenek a szent cselekmények igazi természetük szerint való végzésére, és a hívők cselekvő részvételének megvalósítására.” Vannak többen (pl. Theodor Filthaut), akik a célszerűséget egyoldalúan hangsúlyozzák, azért Debuyst helyesen állapítja meg: „Ma az az általánosan uralkodó felfogás, hogy a liturgikus gyülekezet igazi teológiája minden más előtt a személynek a tárgyakkal szemben való elsőbbségét hangsúlyozza. Hz annyit akar jelenteni, hogy elsődleges dolgunk nem az, hogy a kultuszhelyeket a funkcióknak megfelelően rendezzük be, sem az, hogy az egyes berendezési tárgyakat liturgikus jelentőségük szerint hierarchikus rendbe soroljuk, hanem egyszerűen, hogy formát adjuk egy élő közösségnek. E célból a domus ecclesiae fogalmából kell kiindulnunk, akár tetszik, akár nem, vagyis egy olyan korszerű házéból, amely a keresztény nép számára épült.” Ezeken az elvi alapokon többen megkísérelték korszerűen meghatározni azt, hogy mi a katolikus templom. Maga Debuyst ezt mondja: „A templomot joggal jellemezhetjük úgy, mint a húsvéti találkozás helyét, mint ,húsvéti gyülekezeti’ teret”. Arra utal ebben, hogy a gyülekezet a templomteret elsősorban a húsvéti titok, a szentmise megünneplésére használja. Ugyanő idézi a nemrégen meghalt hollandi püspöknek, Bekkersnek, a definícióját: „A templom lényegében, egy sajátos fajta nagyobb lakószoba, ahol a hivők összejönnek, hogy az Orral találkozhassanak és hogy az Orbán egymással találkozzanak.” De talán a legvelősebb mégis Herbert Muck meghatározása, aki a közösség és a liturgia elvét egyaránt szem előtt tartja: „A templom tér a Krisztusban való egység és a cselekvés céljaira." A mondottak alapján a templomnak olyan térnek kell lennie, amelyben 1. létrejöhet a híveknek a Krisztusban való egysége; 2. adjon helyet mindenféle liturgikus cselekmény számára; 3. fejezze ki azok értékrendjét. Herbert Muck megjegyzi még ezekhez, hogy az építés az Epiphania, az Or megjelenése számára készít teret, amely a mindnyájunk közreműködésével végbevitt liturgiában valósul meg. Nem szabad tehát olyan teret kialakítani, amely ezt a várva várt eseményt szükségtelenné tenné, amelyen mindaz készen van, amire a liturgikus közösség várakozással készül. A templom belső tere tehát legyen üres, olyan értelemben, hogy az a várakozás képét nyújtsa. Hogy mennyi problémát vet fel egy jó templomtér kialakítása, álljon itt az az összeállítás, amelyet egy német mérnök, Max Kosner készített. Egy új plébániatemplom építésénél szerinte a következőket kell megvalósítani: I. A vasárnapi istentisztelettel kapcsolatban: A hivők elhelyezése az igeistentisztelet alatt.- A pap helye az igeistentisztelet alatt: ambó és papi szék. - Az oltár helye. — A közösség fölállítása az Eukarisztia ünneplése alatt. — A hívek áldozásának helye. - Az orgona és az énekkar helye. - A liturgia kifejlődésének a helye. - A sekrestye elhelyezése és a pap bevonulásának útja. - 2. A vasárnapi misén kívüli követelmények: Az Eukarisztia őrzésének és imádásának helye. - A keresztelő-kút.- A gyóntató helyiség. - A közösség elhelyezése nem liturgikus összejöveteleken és áj- tatosságokon. - Mária-kép és a templom védőszentjének képe, szobra. — Magánimára szolgáló helyiség. Abban mindenki egyetért, hogy a templomban az elsőség az eukarisztikus kultuszt, annak változatai közül is a plébániai közösség vasárnapi miséjét illeti meg. A miséről ezt mondja a Liturgikus Konsti- túció 56. art.-a: „A mise mintegy két részből tevődik össze: az Ige és az Eucharisztia liturgiájából. De ez a két rész oly szorosan kapcsolódik egymáshoz, hogy egyetlen egységes istentiszteleti cselekményt alkot.” A mise tehát két részből tevődik össze, és ennek a két résznek más és más a jellege. Az Ige liturgiájában Isten népe a fölszentelt pap vezetésével, illetve vele váltakozva imádkozik, majd ajkáról hallgatja az Isten igéjét a szentírási olvasmányokból és a hozzájuk fűzött homiliából. Ennek a legtermészetesebb módon az egymással szemben való elhelyezkedés felel meg, mégpedig olyan térkiképzéssel, amely kifejezi a pap részéről a vezetést (amint szívesen mondják: az elnöklést), a hívek felé a közlést, - a hívek részéről pedig kifejezi a vezetettséget, a befogadást. Tehát a papnak ülőhely (elnöki szék) kell az imák alatt és emelvény a felolvasáshoz, a hívek számára pedig ülőhely. Az Eukarisztia ünneplésének az felel meg, ami az utolsó vacsorán is történt: körülvenni 249
