Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 4. szám - Kosztolányi István: Bultmann és tanítása
KOSZTOLÁNYI ISTVÁN BULTMANN ÉS TANÍTÁSA A mítosztalanítás ismert szó nemcsak a teológusok közt, hanem a hívők körében is. A szó Bultmanntól származik és irányzatával nem a lutheránus ortodoxia vagy a konzervatív katolikus exegéták ellen fordult, hanem W. Kamlah liberális felfogását akarta háttérbe szorítani, aki tanításával a keresztény hitet elválasztotta Isten igéjétől. Függetleníteni óhajtotta a kereszténység eszméit, azt hangoztatva, hogy ezeknek Jézus megtestülése nélkül is megvan a maguk külön léte. Az alábbiakban Bult- mann tanítását próbáljuk felvázolni úgy, amint ez megtehető sokszor homályos, ellenmondásokat nem nélkülöző szövegeiből. Igyekszünk ezt érthető formában megtenni, ami néha leegyszerűsítésekkel történik, de a lényeget óhajtja adni. Bultmann élete Rudolf Bultmann 1884-ben született Wiefelstedeben. Tanulmányait Marburgban végezte, ahol 1912-ben magántanár és 1921-ben rendes egyetemi tanár lett. Érdeklődése majdnem az egész Szentírásra kiterjedt, annak keretén belül foglalkozott történelmi, filozófiai és teológiai kérdésekkel. Első munkájával: Die Geschichte der synoptischen Tradition {\<)ii)Dibelius 1919-ben kiadott munkájával együtt megvetette a formatörténeti módszer alapjait. E módszert alkalmazta Jesus c. munkájában (1926) János evangéliumához kommentárt írt: Das Evangelium des Johannes (1941). Foglalkozott vallástörténeti kérdésekkel, hogy az evangéliumok hátterét megkapja: Das Urchristentum im Rahmen der antiken Religionen (1949). Saját és nemzedékének munkásságát összefoglalta: Theologie des N. T. (1953) művében. Tulajdonképpeni hírét egy irata alapozta meg, mely 1941-ben jelent meg: Neues Testament und Mythologie címen. Itt használta először az ,,Entmythologisierung” (mítosztalanítás, mítoszfosztás) kifejezést. Nagy vitát váltott ki írása, amely megszerezte neki a „Strauss redivivus” nevet. A katolikus exegétákra különösen az utóbbi években gyakorolt hatást, úgy, hogy az embernek az a benyomása, hogy katolikusok körében aktuálisabb Bultmann, mint az evangélikusoknál, ahol a „Bult- mann-reneszánsz” csökkenőben van [1]. Bultmann az ún. liberális-kritikai teológiában nőtt fel, amelynek fő képviselői H. Gunkel (1862-1932) és W. Herrmann (1846-1922). Gunkel a vallástörténeti iskola korifeusa volt, nevéhez fűződik a műfajkutatás és különösen a zsoltárok műfajainak kutatásában emelkedett ki. W. Herrmann Bultmann tanára volt Marburgban, jelentősége egyre nagyobb a mai protestáns teológiában. Az általa felvetett problémák foglalkoztatták tanítványát. Ugyancsak hatással volt rá a dialektikus teológia, amely a protestánsoknál alakult ki az első világháború után és fő képviselője K. Barth (1886-), akinek szintén Herrmann volt a tanára. Barth tanával 1922-ben jelentkezett a „Römerbrief” 2. kiadásában. Ebben azt tanítja, hogy Krisztus nem hozott új vallásos formát, hanem feltámadásával új világ szállt le felülről, amely a test régi világát úgy érinti, mint a kört érintője. Az embernek Istennel csak ott van kapcsolata, ahol az Isten az embert „felemeli”. Mikor dogmatika professzor lett, kidolgozta dogmatikáját és ebben már a dialektika kifejezéseit használta. Jézus Krisztust állította dogmatikája középpontjába. A Római-levél megjele225
