Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 4. szám - Boda László: Világmodellek és túlvilág
BODA LÁSZLÓ VILÁGMODELLEK ÉS TÚLVILÁG Pár évtized óta elszaporodtak a korunk fizikai világképéről számot adó könyvek és tanulmányok. Az elméleti fizika rangos képviselői (pl. Weizsäcker) és a népszerűsítő irodalom mellett neves bölcselők, pl. Bertrand Russel, érzik kötelességüknek, hogy hozzászóljanak ahhoz a forradalmi változáshoz, amely a modern atomfizika révén világszemléletünkben végbement [i]. Lényegesen ritkábban találkozunk azonban olyan tanulmányokkal, amelyek a fizikai és a teológiai világkép kapcsolatát vizsgálják, különös tekintettel a jelen eredményeire. Ez a téma már jóval rejtvénysze- rűbb, és több vonatkozásban még kiaknázatlan, jóllehet a hivő embert egészen közelről érinti [2]. Arról van szó, hogy a régi korok elavult világképei még mindig kísértenek, és a hivő embert gyakran megzavarják. Vannak primitív népek, amelyek ma is sík- szerűnek tartják a mennyboltozatot, és isteni kéztől irányított büntető dárdának tekintik a villámot; úgy képzelik, hogy Isten az „égben”, a felhők és a csillagok között „lakik”, nem számolva kifejezéseink hasonlatszerűségével, analóg voltával. A népies hit nálunk, Európában is többet őriz az ősi világképek csökevényeiből, mint gondolnánk. Ez a szemléleti visszamaradottság azonban a hívők műveltebb rétegeinél is megtalálható. A keresztény hit értelmes meghódolás (obsequium rationabile) a kinyilatkoztatásban foglalt isteni Szó előtt. Arra törekszik, hogy megtalálja a kapcsolatot az ésszel és a tapasztalással, hiszen a teremtés és a kinyilatkoztatás Istene nem kerülhet ellentmondásba önmagával. Vajon összhangba hozható-e még a fizika és a teológia világ- modellje, mint hajdanában? Nem kell-e „hely” hiányában „papírdrámának” tekinteni a túlvilággal számoló keresztény létértelmezés nagyszabású misztériumdrámáját? [3] A „papírdráma” olyan színmű találó elnevezése, amely nem színpadi előadásra, hanem olvasásra íródott. Eredetileg Madách is ilyen szándékkal írta Az Ember tragédiáját. Kezdetben úgy is könyvelték el, mint fönséges drámát, amely azonban előadhatatlan. - Valahogy ilyen szemlélettel közelítenek sokan ma is a keresztény teológia létértelmezéséhez. Tudunk például keresztényekről, akik szívesen olvassák a Szentírást, mint bölcs, épületes, erkölcsös olvasmányt, anélkül, hogy a túlvilág hitét komolyan vennék. Amerikában nemrégiben a katolikusok között is visszhangot keltett Harvey Cox, baptista lelkész, egyetemi tanár könyve, Az Evilági Város (The Secular City), amely állást foglal a teljes evilágiság radikális teológiája mellett. A könyv teológiai értéke fölöttébb kérdéses. Egy regény nagy sikere sem jelenti okvetlenül annak magasrendű irodalmi értékét. Vallásszociológiailag azonban kétségtelenül jelentős, mert rávilágít a jelen keresztényeinek egyik alapvető lelki problémájára, amelyet így lehetne jellemezni: bizalmatlanság a túlvilággal szemben. - E tartózkodásnak egyik lényeges oka a teológia és a világkép kellően nem tisztázott kapcsolata vagy hamis értelmezése, melyet súlyosbít korunk divatos filozófiája, a hullámzó emberi életérzésre épülő egzisztencializmus. A jelen tanulmány szeretné megmutatni a teológia és a mai vilákép összefüggéseit, a megújult keresztény bölcselet szemléletével, amely nem „szolgálóleánya” (ancilla) többé a teológiának, hanem segítőtársa. 212
