Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)

1968 / 3. szám - FIGYELŐ - Vöröss Ferenc: Napjaink hitoktatási reformtörekvései

MÓDSZERTANI KÉRDÉSEK. Módszerta­ni - didaktikai megfigyeléseinket a követke­zőkben foglalhatjuk össze: I. A hitoktatásnak az igaz tanítással össz­hangban kell történnie, de ezt az ősi változat­lan és megváltoztathatatlan tanítást „a modern kutatások fényében és a mai gondolkodás nyelvén - mai köntösben, mai fogalmakkal — kell kifejezni” (XXIIII. János pápa). Ez a kö­vetelmény nemcsak az egyes igazságok meg­fogalmazására, a formulákra vonatkozik, ha­nem ki kell küszöbölnünk a. vallásnak olyan naiv (mágikus, mitologikus vagy infantilis) fel­fogását is, amelynek kialakításához egyes ed­digi tankönyvek sajnálatos módon hozzájárul­tak. (Például a Szentírás képes beszédmódját szó szerint vették.) Az egyes formulák megfogalmazásánál külön is tekintettel kell lenni az egyes kultúrkörök és vidékek eltérő szokásaira és kifejezésmód­jára. Éppen ezért nem lehet egyik vagy má­sik hittankönyvet egy más ország használatára lefordítani. í. Az oktatás alapvetően induktív: Konkrét tényből: bibliai esemény, liturgikus szertartás, az Egyház életének valamilyen megnyilatko­zása, esetleg bibliai vagy liturgikus szövegből indul ki. Az egyes órák anyagának vezető gon­dolatát lélektani alapon kapcsolatba kell hozni a tanuló saját élményével, tapasztalataival. Az oktatás üdvtörténeti és liturgikus beállí­tottságát elősegíthetjük azzal is, hogy az anya­got lehetőleg a liturgikus évnek megfelelően osztjuk nagyobb egységekre. Mintaszerűnek mondhatók e tekintetben a holland és német hitoktatási tantervek. 3. Az együttdolgozás a hitoktató és növen­déke között az eredményes hitoktatás elenged­hetetlen feltételévé vált. Az elemi iskolás tan­könyvekben az egyes órák anyagáhpz kiszínez­ni való képek is tartoznak és olyan kérdések, amelyekre a gyermek maga írja oda a felele­tet. Hely van fenntartva szabad rajzolásra is megadott témákra. Felsőbb osztályokban az újszövetségi Szentírás, a Missale használata és a tanítási anyagot gyakorlati szempontból fel­dolgozó munkalapok váltják fel a kiszínezni való képeket. Bőven élnek a hitoktatók a modern audio­vizuális oktatás lehetőségeivel: TV, film, hanglemez, magnetofon és rádió felhasználá­sával is. Felsőbb osztályokban az eredményes együtt­dolgozás érdekében - különösen a franciák­nál - a „szövetség módszere” érvényesül. A hitoktató személyes kapcsolatban áll növendé­keivel, inkább baráti tanácsadás, mint felső irányítás formájában segíti őket a helyes ke­resztény meggyőződés kialakításában. A hitoktatás kerete összejövetelszerű. Az ok­tatás anyagát nem szabja meg teljesen kötött program, érvényesül a fiatalok érdeklődése és a hitoktató személyi felkészültsége. 14 éven felül az egyes kérdések részletes kifejtésére a növendékek kisebb munkacsoportokat alkot­nak a nagyobb tanulócsoportokon belül. 4. A szemléltetés jelentősége nagy mérték­ben megnövekedett. Az olasz és kanadai ele­mista hittankönyvek minden tételét színezett képek illusztrálják. A kép alatt a tanítás ki­emelt szedéssel, rövid, frappáns mondatokban. Még talán ennél is szemléletesebb a svájci lausanne-genf-fribourgi egyházmegye kisisko­lás hittankönyvei. Minden lecke a könyvben két oldalt foglal el. Bal oldalon egy színes, modern kivitelű, egyszerű, lényegre törekvő, könnyen utánozható rajzot vagy képet találunk néhány soros találó kísérő szöveggel. Ez az anyag összefoglalását segíti elő. Jobb oldalon egy-két kívülről megtanulandó szentírási he­lyet olvashatunk. Ezt követi mintegy válasz­ként Isten szavára az ugyancsak megtanulásra szánt rövid ima vagy ének. Aztán egy-két kérdés-felelet következik. Végül egyetlen mon­dat foglalja össze a lecke tárgyát és útbaiga­zít a helyes magatartásra. - Megjegyzendő: a jobb oldali rész szövegei mind más színyo- mással készülnek. Felsőbb osztályokban is érvényesülnek a nyomdatechnikai szempontok. (Kiemelések, do­kumentum jelleg, illusztrációk.) A franciák tan­könyv helyett inkább 4-16 oldalas röpiratszerű jegyzetgyűjteményeket használnak, amiket do­kumentumoknak neveznek. 5. A hitoktatás messzemenően tekintetbe ve­szi a tanulók életkor szerint differenciálódó élettani és lélektani sajátságait, családi körül­ményeit és az iskolai oktatás általános helyze­tét. A vallásos családi nevelésnek és a szülői házzal való intenzív kapcsolatnak különösen nagy jelentősége van. A különféle hittanköny­vek már eleve a hazulról hozott vallási ala­pokra építenek. Kanadában, Svájcban és Olaszországban az egyes leckékhez külön „szü­lői oldal” van beállítva. Ennél a pedagógiai­lag vitatható újításnál sokkal fontosabb az, hogy - akárcsak a hitoktatók - a szülők is Vezérkönyvet kapnak. Ez nemcsak az egyes leckékhez szóló szülői hitoktatási anyagot tar­talmazza, hanem összefoglalja a vezérkönyv felhasználásához szükséges lélektani, nevelési, tantervi és módszertani utasításokat is. A korszerű, új hitoktatási rend ma még csak a kísérlet stádiumában van. Nem mondhatjuk sem az egyik, sem a másik megoldást kizáró­lagosan helyesnek és célravezetőnek. A külön­féle sajátos szempontokat és eltéréseket is figyelembe véve, általános egyetértés tapasz­talható a következő kérdésekben: A hitoktatásnak az elméleti tanításon túl a belső átalakulásra és a keresztény tanúság­tételre való nevelés is feladata. A hitoktatás anyaga az üdvösség történeté­re épül. Mindennek központja Jézus Krisztus. Az erkölcsi követelmények is az Isten országa örömhíréből adódnak. A 12 éven aluliak számára készült hittan­könyvek anyagösszeállítás és módszeres feldol­gozás tekintetében sok hasonlóságot mutatnak. 185

Next

/
Oldalképek
Tartalom