Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 3. szám - MEDITÁCIÓ - Radó Polikárp: Krisztus jelenlétei
közöttük” [27]. Erre idézhetjük Szent Ágoston szép szavát: „Krisztus imádkozik mi értünk, imádkozik mi velünk, imádkozik mi bennünk és imádásban részesül mi általunk” [28]. Mindez nemcsak az officiumra és a zsolozsmára vonatkozik, áll ez „laikus közösségek” gyülekezeteire, amelyeknek imádsága a Zsinat óta szintén liturgikus imádságnak számít. Ide tartoznak természetesen a népi ájtatosságok (pia exercitia), végeredményben minden közösen végzett imádság. Akkor, mikor Jézus már készült arra, hogy látható jelenlétét megvonja tanítványaitól, megígérte nekik bár láthatatlan, mégis reális jelenlétét. Reginaid Bemard mondja a jelenlétnek erről a módjáról, hogy olyan mindenüttvaló jelenlétet tulajdonít magának, amely azonos fokon áll mindenhatóságával: „Veletek vagyok mindennap...” Azután kifejti Reginaid Bemard: „Ha Jézus így beszélt, akkor nemcsak azt érti, hogy mint Isten jelen van. Ezzel semmi újat nem mond. Jézus ugyanis nem csupán ezen a módon van jelen, hanem emberi tulajdonságaival együtt. Nem veti le ugyanis emberi tulajdonságait, hanem fölemeli azokat a hatalom és jelenlét legmagasabb fokára” [29]. Ez azonban nem jelent mindenütt jelenvalóságot (ubiquitas), mert lélekből és testből áll és ezért valahol lennie kell és nem lehet mindenütt. De - ahogyan R. Bernard kifejti - amellyel Krisztus emberi szubsztanciája nem rendelkezik, pótlást nyer emberi tudása és emberi tehetsége révén. Jézus emberi intelligenciája ezért mindenkiénél magasabb fokú és ezen alapul ez a fajta különleges jelenlét. Krisztus a liturgiában jelen van azután a szakramentumokban, amint a Liturgikus Konstitúció mondja: „ahol valaki keresztel, Krisztus maga keresztel” [30]. Oda Casel erre vonatkozóan Szent Ambrusnak egy szövegét idézte: „Hidd, hogy ott van az Ür Jézus, akit a papok hívtak, ahol misztériumai vannak, ott jelenlétét is megadja. Működésében hiszel és nem hinnél jelenlétében? Honnan eredne a működés, ha azt nem előzte volna meg a jelenléte?” [31] Ez a jelenlét azonban nyilvánvalóan azonos a fentebb vázolttal. Jézus, mint Isten működik és nem helyes, ha azt gon- dolnók, hogy ez a jelenlét csak virtuális, azaz isteni mindenhatóságánál fogva létrehozott. A Mysterium fidei körlevél 'azt mondja, a jelenlét reális, hiszen reális eredményt hoz létre, de nem szubsztanciális, azaz Jézus emberi természete nem vesz benne részt [32]. A valós eredmény viszont megvan, mert áz ember a keresztség által újjászületik és a többi szentség is hasonló reális módon működik. A legnagyobb a csúcs-szentség: az eukarisztia misztériuma. Ahogyan az egyház mondja: „már az eddigi jelenlétek is csodálattal töltik el az ember szellemét és előtérbe állítják az egyház misztériumának szemléletét. Van azonban más fajta mód, amellyel Krisztus jelen van egyházában és ez az eukarisztia szentsége, mert ez a szakramentum magát Krisztust tartalmazza, ezért a lelki élet beteljesedése és a szakramentumoknak célja” [33]. Az említett körlevél éppen ezért helyteleníti az eltérő nézeteket, például azt a felfogást, hogy a „pneumatikus” Krisztus mindenütt jelen van. Ez a felfogás, melyet már Luther vallott, újabban lábra kapott. Teilhard de Chardin is meg volt győződve ennek a nézetnek az igazságáról. Az Egyesült Államok legrégibb liturgikus folyóirata is lándzsát tört Krisztus mindenütt jelenlevősége mellett és ezzel azt a látszatot kelti, mintha Jézus eukarisztikus jelenléte így igazolható lenne [34]. Ez azonban nekünk elégtelennek tűnik a transsubstantiatio értelmezésére. Az eukarisztikus jelenlét együttműködés is: Krisztus együttműködik velünk. Nekünk azonban tudnunk kell ezt a kétségtelen tényt és élnünk kell vele. A szakra- mentumok mindenkinek megadják ezt a krisztusi együttműködést, de fel kell használnunk, mint ahogy az ember a vitorlát felhasználja, vagy a járműveket hajtó gépezetet. Igazában csak akkor segítenek előbbre minket, ha élünk erejükkel és nem hagyatkozunk csupán saját emberi erőnkre. Ez az eukarisztikus jelenlét jelenlévő valóság, nem csupán emlékezés. Az átváltozás által jelen van és marad az „egész és a teljes Krisztus", egészen ember, egészen 178
