Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 3. szám - MEDITÁCIÓ - Radó Polikárp: Krisztus jelenlétei
MEDITÁCIÓ RADÓ POLIKÄRP KRISZTUS JELENLÉTEI ősz volt, midőn Jézus Galileában belekezdett nehéz missziójába. A szinoptikusok közlik parabola-sorozataikban az Isten országáról mondott beszédeket. Egy ízben Jézus a csónakban ült, vele a tizenkettő. Egy pihenő alkalmával megkérdezték őt a tanítványok, miért szól példabeszédekben. „Miért szólsz hozzájuk példabeszédekben?” - Jézus pedig így válaszolt nekik: „Előttetek föltárom Isten országának titkát, a kívül állóknak azonban minden csak példabeszédekben szól. . . Nektek jutott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait” [i], A titok (mystérion) egyszer fordul elő az evangéliumokban éppen ennél a beszélgetésnél, a szentpáli levelekben 21-szer, az Apokalipszisben hatszor. A görög szó héber eredetije ,,sod malkut hasámáim” vagy „báelóhim”. Sód titkos dolgot, tárgyalást, gyülekezetét jelent, egyszóval titkot. Tehát: Isten országa titokzatos valami, titok. „Megadják” az embernek, ajándékba kapják azok, akik Jézussal együtt voltak a csónakban. A tanítványok, bizalmas barátai ismerik meg ezt a titkot. Ez a mystérion az idők folyásán közbe-közbe elhomályosult, elfelejtették. A II. Vatikánum újra erőteljesen mutatott Krisztus misztériumára, amely mindig jelen van és működik bennünk [2], elsősorban a liturgia megünneplésénél. Krisztus jelenlétének ténye Tulajdonképpen csodálatos, hogy ez a gondolat, Krisztus titokzatos jelenléte, az első keresztényekben mennyire eleven volt. Példa rá Ignatios, Antiokia (t 107) püspöke, aki életét adta Mesteréért. Hét levelet hagyott ránk, szikrázó élet izzik bennük, mindenütt fölbukkanik a Krisztus-jelenlét valósága. Első őseinknél ez a Krisztusmisztika teljesen magától értetődő valami volt. Amint Pál többször mondja: „Kínai en Christo” - Krisztusban létezni, ugyanúgy írja szent Ignatios az efezusi hívőknek: „Test és lélek szerint Jézus Krisztusban maradjatok!” [3]. Nyugodjanak meg, nem üres dicsekvés gőgje mondatja velük, hanem valóság, hogy „Krisztus lakik tibenne- tek” [4]. Ez a Krisztussal való eggyé-levés oly valóság, hogy egyenesen kimondja nekik: „A hitben mintegy szegekkel vagytok rászegezve test és lélek szerint Krisztus keresztjére” [5]. Krisztust „a mi elválaszthatatlan életünknek” mondja [6], és ezen az alapon figyelmezteti a Magnesia-belieket: „Maradjatok egységben Krisztus testével és leikével: ő a mi örök életünk” [7]. Ez a Krisztusban való élet az Üdvözítő birtoklása, tulajdonba vétele, ezért írja előre a rómaiaknak, ahol a vértanúhalál várja őt: „Semmi látható vagy láthatatlan dolog lelkemet el ne ragadja, hogy Jézus Krisztust bírhassam” [8]. Ugyanebben a levélben a tulajdonba vételnek legszebb formájára mutat rá, az eukarisztia ünneplésére: „Az Isten kenyerét akarom, ez pedig a teste Jézus Krisztusnak, aki Dávid magvából származik és italul az ő vérét akarom: ez a halhatatlan szeretet” [9]. Ezt a tulajdonba vételt antilogiákkal fejezi ki, pl. a fiatal püspökhöz, Polykarpos- boz írt levelében: „Légy igyekvőbb, mint vagy. Vedd latra az időket. És várd azt, 175
