Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)
1967 / 2. szám - Tarnay Brúnó: A régi és az új Maurice Blondel gondolkozásában
3—40. — Horváth S. Tractatus philosophici aristotelico-thomistici, Budapest, 1949. 77—80. A szenttamási metafizika bölcselettörténeti betájolására ma klasszikusnak számít É. Gilson, L’étre et l’essence, Paris, 19622, a kérdést illetőn főként a VI. f. Existence et Philosophie 290—314. — Mennyire méltányolták az intellektualizmus ellen Blondel követői által hangoztatott kifogásokat a tomizmus „revizionistái”, mutatja többek között a zsinat egyik kitűnő szakértőjének, C. Fabró-nak életműve. Az absztrakt ismeret teljes értelmezéséről írott néhány mesteri fejezetére utalunk: La nozione metafisica di partecipazione, Roma, 19633. 125—144. 9 Bl. bölcseleté nem kizárólag az alany bölcseleté. A perszonalizmus szubjekti- vista szélsőségeivel szemben maga is metafizikusnak bizonyul: az „interszubjektív” valósításához a „személytelen” közvetítésére van szükség. Lásd J. Lacroix, i. m. 64—68. 10 „Akár a napsugár színképe, amely szélesebb sávot képvisel, mint a látható fény színei — a cselekvés is egyszerre világosság és láthatatlan meleg. Távolabb ér, mint tekintetünk...” L’Action, 306. — Az érv mindig inkább élet, mint látás: „moins une vue qu’ une vie”. 11 Idézem Valensin i. cikke nyomán 594—97. Kiegészítve Lacroix i. m. 33., továbbá L’Action 18. 28. 29. és D’Hotel, Action et dialectique. Les preuves de Dieu dans „L’Action” de 1893. Arch, de Phil. 1963. I. 6. 12 L’Action, 339—358. 13 Vö. A. Dondeyne, L’expérience pré-philosophique et les conditions anthropo- logiques de l’affirmation de Dieu, „L’existence de Dieu”, Casterman, 1961. 147—166. 14 J. Lacroix, i. m. 82—83. 15 Lettre sur les exigences de la pensée moderne en matiére apologétique et sur la méthode de la Philosophie dans l’étude du Probleme religieux, „Annales de phil. chrétienne” 1896. janv.-juillet. 19 Revue de Mét. et de Mór. 1893. nov. Id. Lacroix, 32. 17 Ezekről maga Bl. számol be. Itinéraire... 52—62. 18 A gondolatmenet kidolgozásában alapul vesszük az első „Action” felépítését, de figyelembe vesszük a trilógiát, valamint néhány nagy kommentátorát, mint Y. de Montcheuil, Le fait religieux, le besoin religieux, „Nédoncelle-Brillant, Apologétique”, Paris, Bloud & Gay, 1948. 25—54. — P. Archambault, Les religions de remplacement, uo. 160—173. Valensin i. m., J. Lacroix i. m., R. Verneaux i. m. és nagy bírálói közül P. Descoqs, Cours de Théodicée, II. Paris, 1935. 271—332. Ton- quédec, Immanence (methode d) DAFC II. 593—612. FI. Gaboriau i. m. részletekbe menő elemzéseit. 19 Itinéraire... 22. — A dilettantizmus, a szcientizmus kitérőjének, menekülésének problémáját újra, egyre finomabb elemzés alá veszi Blondel: L’Action, Paris, 1937. II. 39—58. 89—125., majd megismétli a remek Excursus-ok során: 417—429. 20 Ismét szeretnék rámutatni, mennyire rezonálnak ezek az elemzések a perszonalizmus és egzisztencializmusok atropológiájában. Lásd E. Mounier, Introduction aux existentialismes, Paris, 1962. 94—5. 100. Qu’est-ce que le personnalisme? Paris, 1947. 61. Kortársainknál már szinte modor: az „étre-au-monde”, az „in-der Welt- Sein” témája. 21 Études philosophiques, 1946. 10. Idéztem J. Lacroix, i. m. 11. 22 Világosan ki kell emelnünk — jóllehet értelmezésünket ezzel megnehezítjük —, hogy Bl. természetfeletti Isten-közösségről beszél. Lásd Y. de Montcheuil i. tanulmány és L’Action, 1937. II. 356—67. — Ezzel ellentétben G. Marcel dialektikája nem a természetfeletti, hanem a „személyes” kapcsolat igényét hangsúlyozza. Lásd pl. Du refus ä 1 invocation, Paris, 1940. 135. 23 Isten reális létezése és természetfeletti ajándéka között Blondel mély összefüggést lát: „Die sóit réellement ou ne sóit pas pour nous” L’Action, 1893. 426. A „pour nous” mozzanat tehát implikációszerűen kapcsolja valóságos létezését. 24 L’Action, 1893. 348. — Gondos és szép párhuzam Sz. Anzelm gondolatával D’Hotel idézett tanulmánya. 11. jegyzetünk. 25 Uo. 339—40. 26 L. uo. 492. 27 Trois legons sur le thomisme, „Seminarium” 1945. n. 4. Blondel bírálata a 710—4. 1. 28 FI. Gaboriau, i. m. 131—173. 29 M. F. Sciacca, i. m. 295. 311. 39 Itinéraire... 58. 31 Uo. 60. — 1924. dec. 1-én a quimper-i püspök előterjesztett 12 tételére a Sz. 85
