Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)
1967 / 2. szám - Tarnay Brúnó: A régi és az új Maurice Blondel gondolkozásában
1 J. Maréchal, Le point de départ de la Métaphysique, cahier V. 2. kiad. 1949. — K. Rahner, Geist in Welt, München, 1957. — Az említett összefüggésről alapos elemzés FL Gaboriau, Nouvelle Initiation Philosophique, tome 6. Casterman, 1966, 438—460. Ugyancsak J. Laubach Über K. Rahner, „Theologen unserer Zeit” herausg. von. L. Rheinisch, München, 1960. 223—8. 2 Lásd E. Schillebeeckx, La notion de vérité et la tolérance, „La liberté reli- gieuse”, Paris, 1965. 127—133. 3 L. Lavelle-t illetően lásd M. F. Sciacca, II problema di Dio e della religione nella filosofia attuale, Brescia, 1946. — 270. — E. Mounier perszonalizmusának egyik legfontosabb motívuma, a „benső ember” és a világ korrelációja. Lásd Le person- nalisme, Paris, 1949. 49. L. összevetve M. Blondel, La pensée, Paris, 1934. I. 16. — Teilhard művét „közismerten mélyen befolyásolta M. Blondel gondolatvilága” mondja H. de Lubac, La priére de T. de Ch. Paris, 1944. 145. Erre utal kitűnő tanulmányában C. d’Armagnac, La pensée de T. de Ch. comme apologétique moderne, Nouvelle Revue Théologique, 1962. Juin. 604—5. és 609—10. A személyes kapcsolatokról: Mémoires échangés entre M. Blondel et le P. Teilhard... Archives de Philosophie, 1961. Janv. — Ezenkívül utalunk a gondolat „kozmikus eredetének” kifejtésére. Blondel, La pensée I. — amelynek visszhangja Teilhard Comment je vois? (1948) c. műve. 4 Ezt világosan látjuk pl. Le mys.tére de Pétre, Paris, 1950. I. chap. 8. Marcel szerint „a transcendens exigentiája egybeesik a mindig tisztultabb tapasztalás igényével”. 64. 1. Ennek az igénynek a rugója nála inkább negatív: a személytelenné vált, szívét veszített, funkciókká lefokozott emberi világ, a „monde cassé” körén kell túlhaladni. — Lásd még: P. Golin, Le théisme actuel etles preuves classiques de existence de Dieu, „L’existence de Dieu” Casterman, 1961. 145—6. 5 A Zsinat után könnyen kialakuló új betű-kultusszal szemben nagyon kívánatos volna a döntések szellemét ilyen szempontok szerint tanulmányozni. Csak utalhatunk a keresztény antropocentrizmus teológiai helyeire: „Gaudium et Spes” 9. § 3., 10. § 1. A bevezetés címe: Az ember helyzete a mai világban. 1. fej.: Az emberi személy méltósága. Továbbá: 14., 15., 21. § 7., 22. § 5. „Lumen Gentium” 16. — A „Dei Verbum” konst. 9—10. pontjával kapcsolatban nem mulaszthatjuk el, hogy M. Blondel Histoire et Dogme c. tanulmányát ne idézzük (megjelent „La Quinzaine” 1904. janv-févr.) „La tradition, COMME ACTION mérne de Dieu en son Église... l’expérimentation collective du Christ vérifié et réalisé en nous...” — Ugyanígy elmélkedés tárgya kell hogy legyen mindnyájunk számára a „Vallásszabadságról”, a „Keresztény nevelésről” szóló nyilatkozatok, a lelkiséget és fegyelmet érintő döntések mélyén antropocentrikus, perszonalisztikus szemlélete. („Optatam totius” 2. 3. 11. „Apostolicam actuositatem” 29. „Christus Dominus” 12.) 6 „La grande lói idéalisatrice de l’activité universelle.” A modernista válságról korszerű áttekintés, Dániel—Rops, Un combat pour Dieu, Paris, 1963. 322—375. 1. — E. Poulat, Histoire, dogme et critique dans la crise moderniste, Paris, 1962. 7 Az „action” blondeli felfogásáról lásd R. Verneaux, Histoire de la Philosophie contemporaine, Paris, 1960. 126—136. — A. Valensin, Immanence (Méthode d) „Dic- tionnaire Apologétique de la Fői Cath.” Paris, 1924. t. II. 580—593. — J. Lacroix, M. Blondel, sa vie, son oeuvre, Paris, 1963. 12. 20 80—85. L’Itinéraire philosophique de M. Blondel, recuellis par F. Lefévre, Paris, 1966. 41—45. 54. 8 Későbbi műveiben Bl. kifejezetten állítja a metafizika értékét. A fogalmi gondolkodásban van szilárd, visszavonhatatlan, rögzíthető elem. így Le probléme de la phil. cath. Paris, 1932. és Pour le quinziéme centenaire de la mórt de saint Augustin, Revue de mét. et de mor. 1930. 446. 448. — Az „action” elsőbbsége végeredményben a reális elsőbbsége a formálissal szemben, a szintézis elsőbbsége a puszta reprezentációval szemben. — A metafizikai elvonás eredetiségét és „konkrét” értékét a századforduló újskolasztikája sem ismerte helyesen. Sz. Tamás gondolatának igazi, történetileg hiteles helyreállítása ebben a kérdésben L. B. Geiger, Abstraction et séparation d’aprés S. Thomas, Rv. de sciences phil. et théol. 1947. Jegyzetek 84
