Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)

1967 / 2. szám - Tarnay Brúnó: A régi és az új Maurice Blondel gondolkozásában

Hosszú a sora a vallástörténet bálványainak, amelyeket a gyengék, az elmaradottak képzelete szült. De nem rövidebb a pótlékok listája sem, amelyekkel az erősek és műveltek igyekeznek megcsalni éhségüket.

Az „Egyeben Szükséges'

Hogyan adódik „üdv” az arat számára? A végtelen és véges feszültsége feloldást kíván. Az emberi cselekvés legmélyebb igénye: egyeztetni, összhangba hozni lelkét és életét. Adaequatio mentis et vitae — ez az igazság blondbeli meghatározása. S’égaler soi-méme: összhangba jutni önmagával, ez a „volonté voulante” és „volonté voulue” egybeesése.

A bálványozás képtelenségnek bizonyult: az ember nem divinizálhatja önmagát. Az „Egyetlen Szükséges” lehetetlen számára: „le nécessaire impossible, impraticable”, a nélkülözhetetlen el nem érhető: „Vindispensable inaccessible”.

Agrippa Pantheonjának roppant kupolája nem végződik zárókőben, helyette nyílás foglalja el a középpontot, onnan kapja megvilágítását az egész épület... Lelkünk felépítése hasonló ehhez, mondja Blondel,21 mint befejezetlen remekmű, nincs kitöltve, az űrben lebeg. Ez az űr szükséges ahhoz, hogy behatoljon az isteni fény, amely nélkül teljesen vakok lennénk és semmiféle hivatást sem tudnánk betölteni.

Az Egyetlen Szükséges kezdettől fogva jelen volt, működött az akarat mozgásában. Vágya, aspirációi kezdetben hódítás igényének, autonómia követelésének látszanak, végeredményben azonban a kibontakozott „action” ajándékot kér. A kegyelmet kívánja. Azt, hogy a Végtelen szabadon ajándékozza magát neki, személyének bensőséges közösségében.22

Az „Egyetlen Szükséges” egzisztenciális követelmény, az élő cselekvés dinamizmusa feltételezi. Sz. Anzelm „ontológikus istenérv”-ének egy változata rajzolódik ki előttünk. Mindenesetre Isten létezését és leereszkedését a természetfeletti ajándékban23 nem a „Tökéletes Lény” fogalmából vezeti le. „A tökéletesség eszméje nem eszmélkedésből származik; a gondolat és cselekvés egész mozgásához kapcsolódik. Nem valami elvont, amiből csak elvont származtatható, hanem aktus, amely cselekvésre késztet. Nem valami ideális, amelyből kierőltetjük a realitást, hanem reális valami, amelyben megtaláljuk az ideált.”24 „Az Egyetlen Szükséges ... a dialektika látszata ellenére, egyáltalán nem deduktív érvelés eredménye. Az érv ereje egyszerűen abban áll, hogy megvilágítja az akarat valóságos kibontakozását... pontosan azt kell megragadni, ami már eredetileg benne van a cselekvésben... Ismeretlen, amelyet fel kell fedezni, de inkább az inventár kiegészítésével, mint újabb invenció révén .. ,”25

Az „Egyetlen Szükséges” éppen ezért választás, „option”, elé állít: az istennéválást akarni Isten nélkül és Isten ellen — vagy átistenülni Isten által és Istenért.

Blondel szerint a választásig vezet a filozófia. Bemutatja az alternatíva felállításának szükségességét: „van vagy nincs?” Bemutatja a választás mindkét tagjának következményeit. Többet nem tehet.

„Ám, ha szabad még egy szót hozzátenni, egyetlen szót, amely túllép a tudomány területén és a bölcselet illetékességén, egyetlen szót, amely á kereszténység szemében kifejezi a legnagyobb bizonyosságot, azt a bizo80