Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)
1967 / 1. szám - Pfeifer János: VI. Pál pápa körlevele a népek fejlődéséről
minap politikai függetlenségüket elnyert népek féltékenyek amúgy is törékeny nemzeti egységükre, más népek viszont büszkék régi kultúrájukra. Ezeket a jogos érzelmeket csak a szeretet jegyében lehet megóvni. A nacionalizmusnak különösen ott van káros hatása, ahol a gazdaságilag gyengébbnek erőfeszítésekre, ismeretekre, pénzbeli eszközökre, gazdasági és kulturális programok megvalósítására van szüksége. A fajőrület már a régi népek törzsi vetélykedésében és politikai pártjaiban is megvolt, a gyarmatosítók idején pedig csak fokozódott. Ma is lehet a széthúzásnak és gyűlöletnek a kovásza, ha nem vesszük tekintetbe az elmaradott népek emberi méltóságát és azokat családi körülményeik és bőrük színe miatt megalázni akarjuk. A jövőre vonatkozólag sötét fenyegetések nyomják a pápa lelkét, de reméli, hogy a megértés és a szeretet legyőzi az értetlenséget és egoizmust, hogy a sokoldalú nemzetközi szervezetek megtalálják annak lehetőségét, hogy a bajokat orvosolják. A múltat bizony sokszor a népek egymás ellen irányuló erőszakossága jellemezte. Bárcsak eljönne a nap, hogy az együttműködés lehetővé lenne. A mindenkire irányuló szeretet A világ beteg. A baj nem annyira a segélyforrások elapadásában, hanem a szeretet hiányában van. A pápa vendégbarátságot sürget azok iránt, akik az elmaradott országokból hozzánk jönnek és szociális érzést kíván azoktól, akik a szegény népekhez mennek. Bánjunk szeretettel a vendég diákokkal és munkásokkal, hogy nálunk otthonra találjanak és bennünket megszeressenek. Szakembereink, tudósaink is vigyenek sze- retetet és megértéssel adják át tudásukat a fejlődő országokban. Drámai hangon imádságra szólít fel a pápa mindenkit, hogy a világból a rosszat kiküszöbölhessük. Erőnk és lehetőségeink szerint vegyük fel a harcot az elmaradottság ellen. Tudásunkkal, szeretetünkkel meg kell keresnünk a nyomorúság okait és annak a legyőzésére vezető eszközöket. ,,A békeszerető ember egyenesen megy a maga útján, örömöt szerez, fényt áraszt és kegyelmet visz az egész világon az emberi szívekbe, megtanítja a határokon túl is felfedni a testvérnek és a barátnak emberi arcát” (XXIII. János a Balzán-díj átnyújtásakor). A fejlődés a béke új neve A nagy gazdasági, szociális és kulturális különbségek feszültségeket és nézeteltéréseket váltanak ki a népek között. Állandóan veszélyeztetik a békét. Az ENSZ-ben tett békeútunkról hazatérve mondottuk a zsinati atyák előtt: „A fejlődésben levő népek életfeltételeit megfontolásaink tárgyává kell tennünk. Szeretetünknek a világon élő szegények felé — számtalan légió van belőlük — jobban hallhatónak, aktívabbnak és nagylel- kűbbnek kell lennie.” Idézi a Pacem in terris körlevelet: „A nyomor ellen harcolni, az igazságtalanságnak ellenállni annyit jelent, hogy mindenkinek az emberi és szellemi haladását elősegítjük és az emberiség jólétén dolgozunk, hogy mindenkinek jobb sorsa legyen. A béke nem egyszerűen a fegyverek hallgatásában, nem is egyszerűen az erők lankadó egyen48
