Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)
1967 / 2. szám - FIGYELŐ - Kósa Ferenc: Egyházi muzsikusok képzésének problémája
Egyházi muzsikusok képzésének problémája A nép nyelvű liturgia korszerű és központi kérdés az Egyház kegyelmi életében. Az Egyház meggyőződése, hogy liturgiája olyan értékeket rejt, miket nyugodtan hasonlíthatunk a példabeszédben említett drágakincshez, amit ha valaki megtalál, eladja mindenét, csakhogy megszerezze magának azt. Csaknem kétezer év szentlelkes ihletése dolgozta bele liturgiánkba azokat a gondolatokat, melyeket az evangéliumok és az egész kinyilatkoztatás a megváltás után vágyakozó emberiség elé tárnak. A liturgia cselekménye át van szőve a hittani tanítás anyagával, Krisztus szavaival, a kinyilatkoztatás többi mondanivalóját tartalmazó ószövetségi és újszövetségi mondatokkal. A szent cselekmények alatt ezek hatnak a gondolkozó emberre, aki keresi az Istent és akar Neki szolgálni. Az Istenhez való tartozás tényét, tartalmát világosija meg az elhangzott szöveg s a hozzá fűzött magyarázat, de egyben kifejezi és erősíti is! Aki gyakorolja vallását, tudatos lélekkel vesz részt a vallásosság megjelenü- lésein, az gondozza hitét, és a jó Istenhez fűző kegyelmi kapcsolatait. A megváltásban való személyes részesedés fontos ténye függ attól, hogy liturgiánk ad-e indítást, ébreszt-e gondolatot, vágyat, mely abba a világba emel, melyet az Isten szeretetből nyitott meg előtünk és ígért örökös részül azoknak, akik Öt szeretik. Az istentisztelet különböző szertartásainak levezetése messze túlnő annak problémáján, hogy az szép legyen, hogy az megfeleljen az emberek természetes igényességének, temperamentumának stb. A liturgiára valóban alkalmaznunk kell Szent Pál szavait: „Jaj nekem, ha nem hirdetem Krisztust!” Evvel az a tétel is igazolva van, hogy a liturgia nem öncélú tevékenykedés. Mindennek meg kell lennie benne és úgy kell meglennie, ahogy azt a liturgia kialakítására és levezetésére egyedül illetékes Egyház meghatározza. Minden korszakban, ezért így is mondhatjuk, az Egyház kétezeréves életének egész folyama alatt az egyházi zene hangzik, színezi a liturgiát. Vele egy. Nincs liturgia, melyben csak szöveges imák hangzanának el anélkül, hogy közbe ne szőnének dallamokat akár szóló, akár kari, akár közösségi előadásban. A gyülekezés, a körmenetek alatt, elbocsátáskor egyaránt felhangzanak a zsoltárok és egyéb dallamok. Amikor általában liturgiáról beszélünk, e kifejezésben benne van a musica sacra is, mint a liturgia szolgálója, melyet nem nélkülöz soha! A nép nyelvű liturgia is számít a zene értelmező, hangulat keltő erejére. Külön kívánatosnak tartja az egyházi zeneművészet fejlesztését, ami egészen új és sajátos fejlődés előtt áll. Részben őrzi a sok százados zenei hagyományt a latin liturgiában. A gregorián, klasszikus polifon és újkori többszólamúság ápolása mellett azonban a nép nyelvű szövegek zenei kifejezését is meg kell keresnie. A feladat világos, természetes is, a kérdés inkább azon fordul meg, hogy egyrészt kik teremtik meg e zenei nyelvet, másrészt pedig, hogy kik tolmácsolják? E kérdést két részre kell bontanunk. Az egyik érinti az alkotó zeneművészetet, a másik az előadó gárdát. Mindkét terület igen fontos és hazánkban lassan akut probléma lesz. Okvetlenül szükséges egy magasabb fokú egyházzenei képzés, amit a Hittudományi Akadémia liturgikus tanszakának kibővítésével kellene megoldani, mert oda tartozik. Világviszonylatban az a meglátás alakul ki, hogy az újkori liturgikus feladatokat a liturgikus és zenei bizottságoknak közös munkája oldhatja csak meg. Nem lehet jó liturgikus, aki az egyházi zene területén járatlan. Legalább azzal kell tisztában lennie, milyen feladatokat hivatott megoldani az egyházi zene, milyen effektusokat kell rábízni, melyek a muzsikának természetével járó törvényszerűségei? A részlet- megoldást már elvégzi a zenei szakképzettséggel bíró egyházi muzsikus. Neki viszont a zene kifejező erejét teljes mértékben a liturgia szellemének szolgálatába kell hajlítania. Nem lehet terjengős ott, ahol a cselekményen van a hangsúly, viszont meg kell találnia a szent szövegeket értelmező és magyarázó zenei nyelvezetet, ami mélyebb megértéshez segíti a hívőt és komoly vallási élményhez. Az alkotó zeneművészek kiképzése mellett nagyon jelentős az előadó művészgárda, vagy szerényebb kifejezéssel élve, az egyházi zenével hivatásszerűen foglalkozó muzsikusok kiképzése. Az országban több helyen történik ez irányban próbálkozás, nemes erőfeszítés. Hosszabb, rövidebb idő alatt egyházzenei képzést nyújtanak az egyházmegyei és a Budapesten működő Országos Kántorképző Tanfolyamok. A tapasztalat azt mutatja, hogy átmeneti megoldásnak igen megfelelnek ezek a tanfolyamok. Sokfelé nyújtanak értékes segítséget. A tehetségesebb növendékek a kántori ok127
