Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)
1967 / 2. szám - FIGYELŐ - Csanád Béla: Hozzászólások az új Proprium Hungariaehoz
csak kevés történt: a „Magna Domina” miséje a fentebb már ismertetett szemlélet szerint lett átdolgozva, az augusztus 20-i mise pedig teljesen új szövegezésben áll előttünk. Azt kell mondanunk, hogy a mise szerkesztői jól oldották meg feladatukat. Az evangéliumi hasonlat, az ember, aki házát sziklára építi (Mt 7, 24—29) találóan alapozza meg első királyunk lelki nagyságának értékelését, ö a saját életét és országának életét is valóban szikára építette.10 Végezetül a Propriumban található szentek katalógusához, vagyis névsorához szeretnénk néhány megjegyzést fűzni. A Proprium szerkesztői azt az új liturgikus irányzatot tartották szem előtt, hogy át kell vizsgálni és egyszerűsíteni kell az eddigi katalógusokat. Ez a hivatalos álláspontja a liturgikus reformok vezetőinek. Ennek az alapjában véve helyes irányelvnek a gyakorlati alkalmazása azonban nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, — ezt éppen a magyar példa bizonyítja. A magyar szentek katalógusának a reformja ugyanis nem egységes szempontok szerint történt, s talán ez az egyetlen komolyan számottevő hibája az új magyar Propriumnak. Ez sem olyan hiba, amit a további években ne lehetne korrigálni. Vannak egyházmegyék, amelyek alig hagytak meg régi szentjeik közül egyet- kettőt, s van olyan egyházmegye, amely „új” szenttel gyarapította névsorát. A Csanádi egyházmegye felújította Markiai Szent Jakab tiszteletét azzal a jogcímmel, hogy a szent hosszú ideig Szegeden élt és korábban relikviáit is tiszteletben tartották. Minden magyarországi egyházmegyében elrendelték Boldog XI. Ince pápa augusztus 13-i ünnepét, a szent pápának ugyanis halhatatlan érdemei vannak a török uralom alól felszabadító harcok ügyében. Mindkét új ünnep alapjában véve indokolt, holott egyik szent sem magyar származású és liturgikus tiszteletük mindeddig nem volt hazánkban. Kimaradtak viszont a hivatalos tiszteletből olyan szentek, akiket hosszú évszázadokon át patrónusként tiszteltek hazánkban. A legteljesebben a szombathelyi egyházmegye hagyta meg a régi szentjeinek tiszteletét, ide számítva a liturgikus hagyományok szempontjából jelentős ünnepeket is (S. Quirinus, Translatio Reliquiarum S. Martini), de Boldog Mór ünnepét már ők is eltörölték. Ezek a példák megerősítik azt a látszatot, hogy hiányzott az országos, egységes rendező elv a magyarországi szentek katalógusának a megállapításában. Véleményünk szerint a rendező elvek alapjául a régi magyar liturgikus könyvekben megőrzött hagyományt kellett volna venni, s ebben fontos szerepet játszottak volna a magyar liber ordinariu- sok, ezek között is különösen az esztergomi és az egri könyvek. Ezekből kiderül többek között, hogy kik voltak az ország patrónusai (Patroni regni), tehát kik voltak azok a szentek, akik kiváltképpen nagy hatással voltak a magyar vallásosság alakulásában. Ebből a szempontból vizsgálva liturgiánk történetét, egyáltalán nem vehetjük közömbös adatnak azt a tényt, hogy Szent István az újonnan megtért népe elé Szent Márton és Szent György személyét állította pátronusként és példaként. Szent István lelkiségén és a kezdeti középkori magyarság vallásosságán is meglátszik a két szent hatása. Ennek így is kellett lennie, hiszen a hívek életében hangsúlyt kapott a két szent tisztelete. Tudjuk például, hogy Szent Márton ünnepére országosan háromnapos böjttel készültek. Ma viszont meg sem emlékezünk róluk, mint „magyar” szentekről. Hasonló a helyzet a többi „hagyományos” szenttel kapcsolatban is. Úgy érezzük, kár volna teljesen megfeledkeznünk róluk, akik őseink hitében és vallásosságában olyan nagy szerepet vittek. Ilyen okok miatt észrevételezzük például Szent András és Benedek ünnepének teljes eltörlését. Hajdanában külön officiumuk volt, s a magyar irodalom első emlékei fűződnek alakjukhoz, hiszen Szent Mór írta meg legendájukat. Említhetnénk továbbá Szent Dömötör tiszteletét, akit a keleti egyház megalo- martírként ünnepel, s akiről templom- és kolostoremlékeink beszélnek (Szeged, Szá vaszen tdömö tör), szólhatnánk továbbá Szent Gál és Szent Wolfgang emlékéről, akik a magyarság megtérésének az idejét idézik fel bennünk. Természetesen a hagyomány nem az egyetlen rendező elv a szentek katalógusának megállapításában. Nyomós okok miatt „új” szentet is be lehet sorolni a „magyar szentek” közé. S most végezetül hadd említsünk meg egy, első pillanatra talán nagyon bizarr gondolatot'. Szent László leánya, Piroska is szent volt, még pedig a keleti egyház nagy szentje Szent Iréné néven. Joan- nész Komménosz hitveseként (1104-ben esküdtek) került Bizánc trónjára, s nyolc gyermekének egyike a híres Manuel császár. Szent Iréné emlékét őrzi a világhírű konstantinápolyi Pantokra- tór-kolostor, amelynek befejezését nem érhette meg, mert 1134-ben meghalt egyszerű apácaként Bithyniában. Igazi 122
