Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)
1967 / 2. szám - Klostermann, Ferdinand: Pap és laikus a holnap egyházában
legyenek és ezt szolgálatnak fogják fel, semmi másnak, mint az igének, az engesztelődésnek, a megvilágításnak a szolgálatát, és átlátják, hogy ettől a fontos szolgálatuktól eltekintve ők is tagjai a népnek és ugyanilyen szolgálatra szorulnak. Ferdinand Klostermann Klostermann professzor a bécsi egyetem Hittudományi Fakultásán a Pastoraltheologie (lelkipásztorkodástan) ny. r. tanára. Professzori kinevezése előtt a laikus apostolkodás neves szakértője és Actio Catholica vezető egyénisége Ausztriában. A katedrán Michael Pfliegler utóda. A II. Vatikáni Zsinat alatt peritus-ként dolgozott a laikusok apostolkodásával foglalkozó zsinati bizottságban, a zsinat után ugyanennek a Com- missió-nak szakértő tagja. Nemzetközi tudományos szaktekintélyét a II. Vatikáni Zsinat paszto- rális reformjainak tanulmányozásával és gyakorlati kidolgozásával alapozta meg, úgyhogy ma Európa legismertebb zsinati szellemű teológusai közé tartozik. Mostanában különösen az egyház strukturális reformjainak beható vizsgálata és tovább fejlesztése foglalkoztatja, ide számítva a papi életforma, kiképzés és továbbképzés reformjának kérdését is. Ilyen tárgyú cikkei, tanulmányai és előadásai nagyon népszerűek szerte Európában, nemzetközi kongresszusokon keresett vendégelőadó, a legújabb osztrák pasztorális törekvéseknek eminens képviselője. (A közelmúltból különösen három jelentős szereplését emeljük ki: ez év februárjában ő volt a Pasztorális Folyóiratok Európai Konferenciájának főreferense a hollandiai Doornban, vezető előadója és irányítója volt az Európa Szeminárium rendezésében lezajlott szeptemberi, nemzetközi konferenciának a svájci Luzern-ben, s ő a bécsi főegyházmegye meghirdetett zsinatjának egyik mozgatója és szakvezetője.) Sok cikke és könyve közül a legjelentősebbeket soroljuk most fel, amelyeknek témája a jelenlegi előadással kapcsolatos: „Das christliche Apostolat” (A keresztény apostolkodás. Innsbruck, 1962), „Prinzip Gemeinde” (A pasztoráció közösségi alapelvéről. Herder, 1965), „Die Entmythologisierung des Presbiterberufes und der Priesterberufung” (A papi hivatás és elhivatottság mítosztalanítása. Der Seelsorger, 1966 (36.) 1. 10—29), „Die Bewegung der geistlichen Berufe in Westeuropa” (A papi hivatások ügye Nyugat-Európában. Der Seelsorger, 1967 (37.) 2. 114—122), „Prinzipien einer Strukturreform der Kirche” (Az egyház strukturális reformjának alapelvei. IDO—C, Doss. 67—23), „Strukturen der Kirche von Morgen” (A holnap egyházának szerkezetei. IDO—C, Doss. 67—28 és 67—29), „Desiderate zur Reform des Laienrechtes” (Theol. prakt. Quartalschrift 1967 (115 4) 334—348. Javaslatok a laikusok jogainak reformjához). Megjelenés előtt áll legújabb könyve, „Priester für Morgen” (A jövő papja), amelyben a papi életforma és a papképzés reformjával kapcsolatos gondolatait foglalta össze. Cs. B. 116
