Teológia - Hittudományi Folyóirat 1. (1967)
1967 / 2. szám - Félegyházy József: Nagy Lajos pécsi egyeteme, 1367
döntővé lett, rövidesen főbb jellegükben egyházi intézményeknek tekintették őket. Ez kifejeződött abban, hogy — eltekintve egyes kezdeti auto- nóm-fejlődésű egyetemektől — létrejöttük bázisát pápai alapítólevél képezte, s ha netán világi személy vagy testület hívta némelyiküket létre, a pápától akkor is megerősítést kértek. Az egyetemek látogatását egyházi részről többféleképpen előmozdították: főleg javadalmasoknak a rezidenciális kötelezettség alól való felmentésével és egyházi javadalmak lekötésével az egyetem fenntartásához. Az egyes tanszakok (facultas) között a teológia elsőségi joggal bírt. A felügyeletet az igazhitű tanbeliség fölött a pápa képviseletében az egyetemi kancellár (cancellarius) gyakorolta, legtöbbször a helyi püspök személyében, ki elvileg az egyetem legfőbb elöljárója volt, gyakorlatilag azonban a rektor szerepe jutott előtérbe. Az egyetemek kialakulása a 12. századba nyúlik vissza, és két fő minta: Párizs és Bologna után indultak. A 12. század vége felé történt, hogy Párizsban ugyanazon tanszak (disciplina) tanítói autonóm korporációkba tömörültek. Elsőként a szabad művészetek vagy mesterségek (artes liberales) művelői, s mint korporáció, felvette az „universitas” nevet, de ekkor még nem a későbbi tudományegyetem (universitas litterarum), hanem az „universitas scholasticorum” értelmében, s megszólításuk éppúgy „universitas vestra” volt, mint pl. a céhekbe tömörült iparosoké, vagy a város ügyeit intéző magisztrátusé. A tudományokkal való foglalkozást a „studium generale” elnevezés fejezte ki, jelezvén, hogy az ott szerzett grádus és tanítási licentia érvénye nemzeteken és országhatárokon felül áll (licentia ubique docendi), a partikuláris (territoriális) jellegen túl általános érvénnyel bír.5 Az „universitas” használata, mai értelemben, csak lassan terjedt el. Párizsban a 7 mesterség tárgyait követően kialakult az elvontabb filozófiai, majd teológiai fakultás. Ezek mintájára megszerveződött a gyógyítás tudományával foglalkozók korporációja is. Kívül rekedt azonban ekkor még a „decretum” (egyházi jog) és a „lex” (római jog). Ez külön stúdiummá fejlődött a 12. században Bolognában, melynek főiskoláján először a római jog virágzott, majd helyet kapott az egyházi jog (jus canonicum, decretale) is. Bologna nemcsak tanszakban, hanem szervezetileg is különbözött Párizstól. A bolognai egyetem demokratikusabb alapokon indult, a vezetés részben a diákok kezében volt. Később inkább az intézményesség lépett előtérbe, amióta a városi Commune fizette az egyetem tanárait.0 — Mindkét típusú egyetemen a tanárok mellett szervezkedtek a diákok is. A tanároknak a tanszakok szerinti tömörülésével ellentétben, ők nemzetek (nationes) szerint csoportosultak. Párizsban a négy legnépesebb náció (francia, normann, pikárd, angol-német) szerint négy diákkorporáció keletkezett; Bolognában kettő, az Alpokon innenieké és túliaké (cis- és ultra-montani). Világi fejedelmek és városi közösségek a tankorporációk autonómiáját elismerték, a pápák megerősítették és privilégiumokkal gazdagították, hogy ezzel is ösztönzést adjanak a magasabb tanulmányok végzésére. Sőt nemes versengés indult a pápák, császárok, királyok, helyi urak és városok között egyetemek létesítésére. A két alapegyetemmel csaknem egy- időben keletkeznek Angliában Oxford és Cambridge, Itáliában Salerno, 93
