Szolgálat 88. (1990)

Élet a plébánián - Eszes Éva: Az óvodások pszichológiája és hitoktatása

Társakat kereső

A kisgyermeket eddig tökéletesen kielégítette és boldoggá tette a szűk kis kör, amelyben élt. Elegendő volt számára a meleg szeretetet sugárzó édesanya és az erős, oltalmat, védelmet jelentő édesapa. A meleg családi fészekben ő volt a központ, és minden nagyon jó volt. (Milyen jó lenne, ha ezt a világ valamennyi gyermeke elmondhatná élete első három évéről!)

De most kezd az értelme nyiladozni mások világa felé. Kilép az utcára, felfigyel emberekre - keres és kutat, és fölfedez, ahogy az imént láttuk. Belép a "társadalomba" - a gyerektársadalomba legalábbis, vagyis az óvodába. Sok minden változást jelent az életében. Ellentétes érzelmek tartják fogva. Vágyik és szüksége van a hasonló korú társakra, de tart is tőlük eleinte. Más világot jelentenek. Várja is, készül is az óvodába, de hamar megtapasztalja, hogy az otthon melege, védettsége egészen más volt. Lassan mégis győz benne a társak és a világ megismerése utáni vágy, és megbarátkozik az új életkerettel, új életformával. A közösségi élet szokásai lassan bontakoznak ki előtte. Beilleszkedik, és lassan társakra talál. Rájön, hogy jó együtt lenni, jó együtt játszani. Ráérez a közösség ízére. Társas kapcsolata érik és formálódik. Barátságok születnek és alakulnak. Az öntudatból, az én-tudatból lassan kialakul a "mi"-tudat. Milyen nagyon fontos, hogy abban a "mi"-tudatban benne legyen a személyes én! A beilleszkedés, a társakra, barátokra találás érzelmek harcával, küzdelemmel jár. A játékokon is meg kell osztozni. Többen is lehetnek barátok. A barátságok sokszor - főleg az óvodáskor elején - külső tényezők hatására alakulnak. Később a választásban kezd szerepet játszani a belső, a lelki egymásra találás. Eleinte esetleg naponta változnak a barátok, a játszótársak. Később tartósabb, mélyebb barátságok alakulnak.

Vajon számunkra is olyan fontos, hogy közösségben éljünk? Vajon számunkra is olyan lényeges, hogy jó együtt lenni, jó a közösség íze? Hogy együtt dolgozni, tevékenykedni jó? S a közösségben meg tudunk-e maradni olyan személyeknek, kik egyéniségünk, értékünk legjavát a közösségnek adjuk? És engedjük-e úgy hatni ránk a közösséget, hogy értékesebbé váljunk a közös öröm és kereszthordozás által?

II. Az óvodáskori fejlődés aspektusai, főleg a hitéletben

A második részt is szentírási idézettel kezdem. Jézus gyermekségtörténetében ezt olvassuk a Lukács-evangéliumban: "Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt." (Vö. Lk

65