Szolgálat 88. (1990)

Tanulmányok - Benkő Antal: Értékeink összeütközése és rendje

szetét, kisebb vagy nagyobb jelentőségét, értékét; eszünk megállapíthatja, hogy ez vagy az a dolog, tanítás igenis jó nekem. A krisztusi igazság elfogadásához, a hithez is elengedhetetlen eszünk használata. Értelmünk vizsgálja a világot, amelyben élünk, és amelyben felfedezzük Isten nyomait, működését, szavát. Sokszor pont ennek az ismeretnek a hiánya miatt nem jutnak el még ma sem milliók Krisztus követésére.

Ugyanakkor mindannyian keservesen tapasztalhattuk már, hogy bár megvolt bennünk a helyes ismeret, mégsem követtük. Tudtuk, mit tanít Krisztus, mégis bálványoknak szolgáltunk. Néha valami arra késztetett, hogy magyarázgassuk magunknak és esetleg másoknak is: erre vagy arra az esetre tulajdonképpen nem is vonatkozik az Úr tanítása, parancsa. Máskor ösztönös igényeink törtek fel olyan elemi erővel, hogy a távolabb fekvő, túlvilági boldogság ígéretéből szinte semmi erő nem áradt ki jelen helyzetünkre. Pedig akkor éppen ezt a melegséget igényeltük. Ehhez hasonló az eset, amikor látjuk ugyan, hogy szép és jó, amit Krisztus adhat nekünk, de akkor le kell mondanunk eddigi biztonságunkról, megszokott kapcsolatainkról. Úgy döntünk tehát, hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.

Ilyenkor ösztönös és érzelmi elemek merültek fel bennünk. Ezek tették "értékesebbé", vagy legalábbis tüntették fel értékesebbnek azt, ami önmagában por és hamu Krisztushoz, a tőle ígért boldogsághoz viszonyítva. Ilyen esetekben láthatjuk, hogy nem elég a puszta racionális ismeret a helyes értékrend kialakításához. Értékké ugyanis azáltal válik valami, hogy kielégíti igényeinket. A fenti példák pedig pont azt mutatják, hogy ösztöneink követése, a meleg kapcsolatok mindenekfeletti ápolása eleget tesz ugyan egyes igényeinknek, bár nem emberi teljességünket magában foglaló összes igényeinknek és nem is a legnemesebbeknek.

Amikor és amennyiben kielégül valamelyik szükségletünk, megelégedést, "boldogságot" érzünk; pozitív érzelem tölt el. Amikor és amennyiben pedig nem elégül ki szükségletünk, nyugtalanságot, csalódottságot, bosszút, negatív töltésű reakciót tapasztalunk. Érzelmeink különböző szinteken helyezkednek el, aszerint, hogy szükségleteink a biológiai, társadalmi vagy. transzcendentális szinten jelentkeznek. Másrészt abban, hogy valami pozitív vagy negatív érzelemmel töltsön el, nagy szerepet játszik elvárásunk. Ez pedig főleg megelőző tapasztalatainkra épít.

A gyermekkori tapasztalatoknak azért olyan nagy a jelentősége életünkben, mivel mintegy megalapozzák elvárásainkat. Ezenfelül ösztönös szükségleteinkre vonatkoznak: a biológiai szintet és a társadalmi szintet érintik. Fizikai létfenntartásunkra, társadalmi kapcsolatainkra össz56