Szolgálat 88. (1990)
Tanulmányok - Benkő Antal: Értékeink összeütközése és rendje
A társadalmi, kulturális szükségletek kielégítése magasabb, emberibb távlatokat nyit meg. A megbecsülés, a szabadság, a szépség és a tudás olyan gazdagsággal tölt el, hogy megszerzésükért képesek vagyunk éhezni, dideregni, küszködve fáradozni. Az emberiség történelme mutatja azonban azt is, hogy erkölcsi és vallásos téren is vannak létszükségleteink. Valaki fontosnak tarthatja egészségét, és ezért rendszeresen táplálkozik, pihen és dolgozik. Néha mégis képes éjt nappallá tenni, hogy bajba jutott embertársán segítsen, bár alig vagy egyáltalán nem is ismeri. Tudja, hogy a másik élete mélyebb érték, mint a dolgok, a tárgyak, mint pillanatnyi egészségi állapotának gondozása vagy kultúrigényeinek kielégítése. Az igazi hősök pedig képesek életüket is feláldozni Istenért és az ő hasonlatosságára teremtett emberért. Emlékezzünk Kolbe Szent Maximilián felejthetetlen gesztusára. Az ember nemegyszer mindent feláldoz, hogy eleget tegyen "transzcendentális", saját magán és társadalmán túlmutató igényeinek. A pusztán evilági létet és célt elismerő embernek is fontos lehet a kultúra, a társadalmi becsületesség. A hívő azonban mindezt egy átfogóbb és alapvetőbb távlatban nézi, mérlegeli: az örök értékek fényét vetíti mindenre. 3. Mindannyian megtapasztalhattuk már, hogy igen gyakran több igényünk jelentkezik egyszerre, és mindegyik elvárja, hogy kielégítsük. Egyszerű példa erre, amikor este fáradtan érünk haza, szeretnénk mindjárt lefeküdni, de barátunk telefonál, és hív, menjünk együtt színházba, mivel egy remek darabot játszanak. Néha könnyű a megoldás: a darab még egy hétig műsoron marad, holnapután este mindketten ráérünk, tehát elhalaszthatjuk a darab megnézését. De ha éppen ma este játszák utoljára? Értékeink ütköznek. Fontos az alvás, de fontos a kulturális élmény barátaink társaságában is; mindkettő jó, mindkettő érték. Emberi természetünk velejárója, hogy értékeink ütközhetnek egymással. Száz és ezer inger hat ránk, és kínálja fel magát igényeink kielégítésére. S ezek mind a mieink, emberi természetünkhöz tartoznak, belőle fakadnak, ezért valamilyen szempontból jók. A dolgok, benyomások hívogatnak, csábítanak, mivel valamilyen "jóság", érték csillan fel bennük. Egyszersmind azonban látjuk azt is, hogy kielégítésük ellentétben áll Isten, illetve az emberek szeretetével, s ezáltal - legalábbis az adott körülmények között - mégsem igazán, teljesen értékek: kielégítetlenül hagyják transzcendentális igényünket, sőt egyenesen ellentétben állhatnak vele. Ekkor beszélünk kísértésről. Krisztus, mivel valóságos ember volt, szintén megtapasztalta az értékeknek ezt az összeütközését. Tudta, hogy mennyire 53
