Szolgálat 88. (1990)
Tanulmányok - Szabó Ferenc: Materializmus és keresztény értékek
A zsinat másnapján először 1965-ben Salzburgban a müncheni Paulus- Gesellschaft rendezte meg a keresztények és marxisták találkozóját, amelyet aztán néhány évig más-más helyen megismételtek: 1966-ban a bajor Herrenschimseeben, 1967-ben a Prága közelében fekvő Marienbadban (Marianske-Lazne) tartották a szimpóziumot. Marienbadba mintegy 200 szakember - szociológus, filozófus, teológus, újságíró - érkezett Nyugatról és Keletről (kivéve a Szovjetuniót), mindegyik magánemberként. Magyar- országról jelen volt Lukács József, a Világosság főszerkesztője, aki a szocialista rendszer liberalizálódásával egyre inkább szorgalmazta a katolikusmarxista párbeszédet, és (kevéssel halála előtt) az 1986-os budapesti találkozónak is egyik fő szervezője volt. Ott volt Szigeti József marxista filozófus, Pákozdy László Márton, a budapesti Református Teológia professzora; katolikus részről pedig: Gál Ferenc és Szennay András a Központi Hit- tudományi Akadémiáról, Mihelics Vid és Rónay György a Vigíliától, valamint Saád Béla, az Új Ember felelős szerkesztője. A párbeszéd témája ez volt: "Alkotás és szabadság a humánus társadalomban." Igazában itt még inkább csak - a téma ürügyén - a keresztény-marxista párbeszéd lehetőségeinek és feltételeinek megvitatásáról volt szó. Marienbadban az egyik marxista főszereplő a francia gondolkodó, Roger Garaudy volt, aki leghamarabb nyüt meg a keresztény perszonalizmus felé. Kacskaringós útja ismert: amikor már majdnem teljesen visszatért a keresztény hithez, ismét nagy fordulatot vett: a mohamedán valláshoz csatlakozott. Mindenesetre a volt marxista marxizmuskritikáját helytállónak tartjuk.3 Nem minden marxista-kommunista látta meg és leplezte le olyan könyörtelen őszinteséggel a rendszer szörnyűségét, a totalitarizmus emberellenességét és a zsarnokság pusztításait. Egy ideig a Gulág-sziget- csoport szerzőjének vészkiáltása is hasztalan volt. Hiábavaló volt egyes kiábrándult marxista értelmiségiek leleplező vallomása is, hiába az "új filozófusok" kommunistaellenessége; nemcsak naiv világiak, hanem egyháziak, katolikus gondolkodók sem vették észre a marxista ideológia félrevezető szempontjait. G. Fessard jezsuita (aki Marx és Hegel kiváló ismerője) világosan rámutatott már 1937-ben a katolikus-kommunista párbeszéd buktatóira, majd a zsinat utáni francia baloldali "prog- resszisták", a "marxizálók" és a "marxista társadalmi elemzést" alkalmazók illúzióira.4 Ugyanígy a francia püspöki kar is figyelmeztette a katolikusokat a veszélyre, miként pár évvel ezelőtt a Hittani Kongregáció két útmutatása a felszabadításteológiák egyoldalúságaira.5 Mintha elég lenne az ember társadalmi-politikai felszabadítása ahhoz, hogy siettessük Isten országa 28
