Szolgálat 87. (1990)

Tanulmányok - Szabó Ferenc: A kétségbeesett remény prófétája

az emberek imádására. A meztelen hús naturalizmusa helyett isteni áhítat ömlik el a képen: a töviskoronás fő méltóságteljesen hajlik le teljes megadással - "fejét lehajtja, mint a Naptól elfonnyadt liliom. Arcán a szenvedés árnyéka az ember szégyenét rejti; fátyolos szeméből többé nem sugárzik a megbocsátás, hanem szívünk örvényeit kutatja, hogy oda ültesse át koronája töviseit; füle sem figyel ránk: a két kagyló magába gyűjti az éjszaka könnytengerének panaszos hullámmoraját, a halhatatlanság szomját és éhét só- várgók sóhaját.’'

De a festményen túl Unamuno ihletet merített Fray Luis de León (1528- 1591) híres Krisztusról szóló művéből is (Los nombres de Cristo), amelyben a tudós Ágoston-rendi Krisztus neveit, a Krisztusra vonatkozó bibliai elnevezéseket és szimbólumokat értelmezi. Művében egybeolvad a teológia, a misztika és a reneszánsz szellemiség - a spanyol vallásosság platonikus elemekkel vegyül. Fray Luis Krisztusában az ember nemcsak megtalálja középpontját és igazságát, hanem az egész mindenség megvilágosodik és felmagasztosul. (Egy kicsit - más, evolucionista világképben - Teilhard kozmikus Krisztusát idézi.)

Ki tehát Unamuno Krisztusa? A katolikus Credo Krisztusa, a megtestesült Ige, a kereszten maghalt és feltámadt, így egyetemessé vált Istenember, avagy valamiféle isteni Eszme, gnosztikus Idea, a hegeli filozófia ("szekularizált krisztológia") Krisztusa? Mindkét értelmezés megtalálható a kritikusoknál. P. Castelli a középúton halad. Igaz az, hogy bizonyos heterodox elemek is találhatók a költeményben, de ne feledjük, hogy a költő és misztikus szól, nem pedig a dogmatikai formulákat értelmező teológus.

Ki ez a Krisztus? "Isten teste", "az Ember, aki meghalt, hogy megváltson minket a haláltól"; "a látható Isten", "az Ember", "az örök Emberség", "az Istenember", "az Emberfia". "Te vagy az Ember, az Értelem, a Norma; a te kereszted a mi mérővesszőnk, a megnemesítő szenvedés mértéke, egyenességünk szabálya: amikor az ember elbukik, kereszted felemeli. Te humanizáltad az Universumot, ó Krisztus! Nézd: ’Ecce homo!’, az Ember, aki számára Isten valaki. ’Nincs emberem!’ mondjuk halandó életünk kemény pillanataiban. De te ellentmondasz: ’Én vagyok az Ember, az Igazság, az Élet!’ íme az Ember, a száműzött nemzetek, a szent Egyház, a hajléktalan nép Királya, amely a halálsivatagon át vándorol a kereszt zászlaja, az örök jelképe alatt! ..." - ". . . Ó, megbocsátás Krisztusa! Te megbocsátasz nekünk, még mielőtt vétkeztünk volna, és így megszabadulunk a sodró árból, amely a kárhozat örvényébe visz. Te megbocsátasz az embernek, aki

67