Szolgálat 87. (1990)

Tanulmányok - Szabó Ferenc: A kétségbeesett remény prófétája

az igazságra, nem pedig az észre támaszkodva. - Az én álomban töltött éveim gőgjével lépek be a hitbe, és számomra így minden a hiú dicsőségek szövése, mert úgy cselekszem, hogy Isten szolgáljon nekem, nem pedig hogy én szolgáljak Neki. Gondolok a híres konvertitákra és a külsőséges katolicizmus hiúságára. Kérem Istent, hogy vetkőztessen ki önmagámból.” (J 26)

A Naplóban nemcsak feljegyzi, hogy "kérem", "kérnem kell" ezt és ezt Istentől, hanem elmélkedése gyakran imává alakul át; a Miatyánk parafrázisa végigvonul naplójegyzetein."Miatyánk. Atya; íme a kereszténység eleven eszméje. Isten Atya, Isten Szeretet. És Ó a ’mi atyánk’, nem az ’én Atyám’. Ó Istenem! Szenteltessék meg a Te Neved. Csak a Te dicséretedet halljuk, és mindent Hozzád vonatkoztassunk: így jön el a béke, és hal meg a gőg.” (J 27)

Unamuno tudatában van annak, hogy a racionalista ész gőgös; Istent nem ragadhatja meg, nem szoríthatja a fogalmak börtönébe. Az élő Istenhez gyermeki alázattal imádkozni kell, mert Ő csak a kicsiknek nyilatkoztatja ki magát. "Amikor imádkoztam, szívemmel felismertem azt az Istent, akit eszem tagadott. Ha eljutok a hitre, mi szükség van a hit igazságának más bizonyítékára? Ez csoda lesz, igazi csoda, a hit igazságának tanúsítása. Azok a könnyek, amelyeket akkor ontottam, amikor kitört a krízis, a szorongás, nem pedig a megbánás könnyei voltak. A bűnbánat könnyei lemosnak, a szorongás könnyei idegesítenek és felizgatnak." (J 30)

Gyermeki alázata elvezeti újra Máriához, az Irgalmasság Anyjához. "Eljutottam egészen az értelmi ateizmushoz, egészen addig, hogy elképzeltem a világot Isten nélkül; de most látom, hogy mindig megőriztem titkos hitemet Szűz Máriában. A nehéz órákban önkéntelenül is ez a kiáltás szakadt fel szívemből: ’Irgalmasság Anyja, légy kegyes hozzám!’... Valamennyi titok közül Mária a legédesebb. A nő a hagyomány alapja minden társadalomban. Ő a nyugalom a zaklatottságban, ő a pihenés a harcban. A Szűz maga az egyszerűség; az anya, a gyöngédség. Az Istenember asszonytól született, az emberiség nyugalmából, egyszerűségéből." (J 34-35)

1897 nagycsütörtökjén rányit a legfőbb megoldásra is: "Tanulj meg Istenben élni, és többé nem félsz a haláltól, mert Isten halhatatlan." (J 39) A Miserért imádkozza: "Istenem, teremts nekem új szívet, újítsd meg keblemben az erős lelkületet... Uram, nyisd meg ajkamat, és szám hirdeti dicséretedet!" (J 41)

59