Szolgálat 87. (1990)

Tanulmányok - Szabó Ferenc: A kétségbeesett remény prófétája

tét, miként a liberális protestáns teológusokat (Harnack, Ritschl, Troeltsch), a francia "modernistákat" (Loisy, Le Roy), vagy az angol pozitivistákat. De Szent Tamástól Pascalon keresztül Kierkegaard-ig végigvándorol minden gondolkodón. Természetesen a spanyol misztikusok és írók állandó "barátai", azon túl, hogy rendszeresen olvassa a Szentírást és az egyházatyákat is. A gyermekkori miszticizmus és a kamaszkori intellektuális tudásvágy tehát végigkíséri életét. Egy idődben érezte a hívást, hogy pap legyen (miként Claudel és Bernanos). Morális válságon esik át; elutasít egy bizonyos moralizáló katolicizmust, főleg a kamaszkori szexuális nehézségek miatt. 1891-ben Salamancában elnyeri az egyetem görög tanszékét; feleségül veszi gyermekkori barátnőjét, Concepcion Lizárragát, aki kilenc gyermekkel ajándékozza meg.

Unamuno egzisztenciális nehézségeinek egyik súlyosbító körülménye volt az, hogy egyik gyermekük vízfejűnek született, és évekig agonizált. Felesége hűséges társa, lelki küzdelmeiben támasza, "anyás" vigasztalója. 1897-ben szívbetegsége és állandó halálfélelme vallási válságot idéz elő nála. Megéli a "halálos ébredést", mint Ch. du Bos és Julien Green. Egy bizonyos "holdfényes damaszkuszi úton" meglátja a létezés éjszakai oldalát, az Isten és reménység nélküli élet tragikumát. Felesége, Concha, anyaként mellette áll, amikor a Semmi Angyala megkísérti. "O igazi Anyám, aki a legvégső pillanatban, az örvénylő szorongás szélén, amikor látta, hogy a Semmi Angyala szorongatott, és emberfeletti sírásra fakadtam, ember- feletti, isteni méhe legmélyéről kiáltott, karomba vetve magát: ’Gyermekem!’ Akkor felfedeztem mindazt, amit Isten értem tett ebben az asszonyban, gyermekeim anyjában, szűz-anyámban, akinek regénye azonos az enyémmel, ő az én szent nemtudásom, öröklétem tükre." (M 116)

Egyik barátja, Pedro Corominas így mondja el ezt az esetet: "Egyik levelében úgy magyarázta nekem ezt az krízist, mint valami villámcsapást, amely egy szép éjszakán érte. Több órája nem tudott aludni, és forgolódott a hitvesi ágyon, ahol felesége feküdt némán, a félelemtől megdermedve. Hirtelen (Miguel) elkezdett nyögni, vigasztalhatatlanul, patakzottak könnyei, egész testében remegett. Akkor a szegény asszony, akinek lelkében a szánalom legyőzte a félelmet, karjába vette férjét, simogatta ezekkel a szavakkal: ’Mi van veled, gyermekem?’ A következő nap Unamono elhagyott mindent, és bezárkózott a domonkosok salamancai kolostorába, és ott maradt három napig." (J 16-17)

Maga Unamono 1897. okt. 30-án ezt írta egyik barátjának, Juan Arza- dunnak: "Annyi mondanivalóm van Neked! Mérhetetlen belső szoron55