Szolgálat 87. (1990)

Tanulmányok - Teleki Béla: Lelkipásztorkodás és élet

A munkásság sajátságos vallási problémája, hogy kiszolgáltatottabb volt a marxista hatásnak, mint a falu népe. Ugyanakkor a vallásos tartalmú hasonlatok, jelképek is: kenyér, szőlő, pásztor stb. közelebb állnak a falusi kultúrához. Másrészt a falu embere közelebb áll a természethez, míg a munkás az ember alkotta gépek (gyárak) világában éli le élete javát. A természetközelség nyitottabbá teszi az embert a végső kérdésekre, amelyekre a vallásban találjuk meg a választ. A városi lelkipásztorkodás kerékkötője az is, hogy plébániáink általában nagy lélekszámmal rendelkeznek. Bár már X. Szent Pius megkövetelte, hogy a városi plébániák híveinek száma ne haladja meg a tízezret, és ezen a téren a század eleje óta igen jelentős javulás történt, húsz-harmincezres plébániák még ma is előfordulnak, Az is megnehezíti a városi lelkipásztorkodást, hogy a városi ember névtelenné, ismeretlenné, társtalanná vált; érdeklődési köre is leszűkült, néha az eszem-iszom szintjére. Sok városi lelkipásztor kirándulásokat (zarándoklatokat) szervez a természetbe, közösségeket létesít, ahol a hívek legkülönbözőbb rétegei megtalálják önmagukat és otthonra lelnek. A modern lelkipásztorkodás kedvez a városi papoknak: ismerek olyan plébánost, akinek 150 munkatársa van: ezek tevőlegesen kiveszik részüket a lelkipásztorkodásból. A plébános idejének nagy részét tulajdonképpen munkatársai képzésére, összetartására és munkájuk egyengetésére fordítja.

Falun és városon találunk értelmiségieket. Kihívás ez a lelkipásztorok számára, hogy az istentiszteleteket élményszerűbbé, a prédikációkat alaposabbá, az egyházközség életét elevenebbé tegyék. Ugyanakkor az értelmiségiek roppant nagy segítséget is jelenthetnek a lelkipásztorkodásban.

3. A kisközösségek mint a lelkipásztorkodás keretei

Korunkra jellemző, hogy a ma embere elmagányosodott. Éppen ezért vágyik a közösség után, ahol emberközelségre, bensőséges kapcsolatra talál. Ugyanakkor nehezen viseli a mai ember a rideg és merev struktúrákat. Emellett mintha tömegiszonya is lenne, elfordul, elidegenedik a nagy szervezetektől. Ezzel tulajdonképpen létrejött a kisközösségek igénye. Ténylegesen a kisközösségek világszerte elszaporodtak, a vallási bázisközösségek is természetesen. Ezek "az Egyház reményei - mondja VI. Pál -, ha megfelelnek a következő feltételeknek: - Ha Isten szavában keresik az eligazítást, nem pedig szélsőséges politikai eszmékben vagy divatáramlatokban ... - Ha elkerülik az állandó kísértést, hogy rendszeresen kontesz- táljanak, vagyis ha felhagynak a minden ellen tiltakozó epés kritikával... 41