Szolgálat 87. (1990)

Tanulmányok - Teleki Béla: Lelkipásztorkodás és élet

1. A korszelem és a lelkipásztorkodás

Korunk emberére jellemző a fékevesztett utazási és költözködési láz okozta békétlenség, nyugtalanság, valamint a ''hazátlanság" érzete. Tulajdonképpen ez tekinthető ’’normálisnak". Hozzá kapcsolódik az új, a változás és a másmilyen állandó keresése. Jól fejezi ki ezt a lelkiséget az angol "do it yourself' vagy a francia "bricolage" (barkácsolás, szöszmötölés, bók- lászás). Életünk hobbik váltogatása, válogatás az elburjánzott lehetőségek között. Körülbelül így néz ez ki pl. a vallásos embernél: Vasárnap de. elmegy misére, legalábbis, ha éppen "nincs más dolga", vagy ha éppen semmi értelmeset nem talál a tévében; délután szívesen elolvas valamit az iszlám vallási költészetéből, vagy megnéz egy adást az észak-amerikai indiánok lelkiségéről; estefelé elmegy egy zen- vagy jógaülésre. A nap leáldoztával ne kérdezzük meg tőle, hogy milyen vallású, mert úgy sem tudna kielégítő választ adni, hisz komoly nehézségei vannak a föltámadással, a lélekvándorlás pedig roppant érdekli. Ha valamilyen sorscsapás megrendíti, lázasan beletemetkezik a vallásba. Az is előfordul, hogy a vallását gyakorló személy ok nélkül felhagy vele, és érdeklődéssel fordul az ázsiai vallások felé, Nepálba vagy Indiába utazik, s közben eszébe sem jut, hogy valláspótlékot keres.

Ez a mentalitás hasonlít a tévénézők magatartásához: követem az adást, amíg érdekel, kielégít, szórakoztat, s ha nem tetszik a műsor, kikapcsolom, de megtartom a készüléket. Vallásosnak tartom magam, de "vallási étrendemet" magam állítom össze, méghozzá saját ízlésem szerint. A vallás inkább csak segédeszköz, hogy jobban élhessünk, szellemi erőinket ébren tarthassuk, eljussunk kulturális önazonosságunkhoz. Valamiféle vallásosságra végül is szüksége van a ma kultúremberének akár tillichi, akár jungi, akár frommi stb. értelemben.

Valahogy minden cseppfolyós, állandóan változó. Látszik a kultúrán, a művészeten, a világnézeten, s persze a vallás sem védett terület. Elmosódott a veretes kultúra, a káprázatos művészeti stílus, az irányt és biztonságot adó világnézet és a kiforrott vallásos arcéi. Igaz és szép az, ami tetszik, izgat, újszerű, eredeties. Minden szubjektív, viszonylagos. Nem keressük a szépség, a jóság és az igazság objektív mércéit. Általában nem is vesszük szívesen, igyekszünk szabadulni tőlük, nehogy életreszólóan el kelljen magunkat kötelezni. A "Kloster zur Zeit" (alkalmi vagy időszakos szerzetesség) modern jelenség: a fiatalok szívesen bevonulnak valamelyik kolostor épületébe, ám teljesen elkötelezettség nélkül, egy-két napra, hisz ez újat, varázst ad életüknek. Egy életre elkötelezni magukat a szerzetesi élet mellett még véletlenül sem hajlandóak.

39