Szolgálat 86. (1990)

Levelesládánkból - Rövid levélrészletek olvasóinktól

hiszen ennek már - hála legyen Istennek! - "elvi" akadályai nem lehetnek. Engedjék meg, hogy egy személyes kéréssel is forduljak Önökhöz. Amennyiben van a korábbi számokból elfekvő raktári készletük, hálás lennék, ha néhányat volnának szívesek küldeni a címemre. Kérem, hogy ne vegyékszerénytelenségnek, de az összefoglaló tartalomjegyzék és tárgymutató szerint szinte minden számban találtam olyan írást, ami érdekelne. Nevelőtanár vagyok egy középiskolai internátusbán, és filozófiát tanítok gimnáziumban. így már munkámhoz is kaptam segítséget a Szolgálatból: a 81. szám tanulmányaiból diákjaim filozófiaórán referátumokat tartottak. -1990. V. 19.

Rokkant nyugdíjas vagyok. Amíg erőm engedte, ápoltam a betegeket. Most elvégeztem a teológiát, és szeretnék bekapcsolódni a hitoktatásba. Közben egészségem is romlott, és beteg, idős anyámtól sem mehetek távolra. Még reménykedem, hogy valamiképp Krisztus szeretetét sugározhatom. A nyugdijam oly kevés, hogy abból épp hogy megélek. Könyvre már nem telik. Az intenciók is már megfizethetetlenek részemről. Igya Szolgálatért fizetni nem tudok. Isten áldását kéri munkájukra és egész életükre, régi olvasójuk. -1990. V. 21.

Hitoktató és kántor vagyok egy plébánián, egy nemzetiségi templom miséin orgonátok, és egy öttagú családot látok el. Mire esténként elcsendesedik körülöttem minden, már olyan fáradt vagyok, hogy kihull a toll a kezemből. Most mégis megpróbálom, hátha sikerül végig írnom ezt a levelet. - Mindenekelőtt nagyon köszönöm a Szolgálat folyóiratot és a mellékelt könyveket. Minden számot megkapok, és nagy haszonnal forgatom azokat Csütörtökönként tartunk szentórát, melynek anyagát én állítom össze, és én is vezetem az imát; ebben fel tudom használni pl. Jézus és az Egyház anyja, az Eukarisztikus Emlékkönyv, valamint a Szolgálatból a Tabemákulum előtt c. elmélkedéseket. A szülői értekezleteken, valamint a Szülők fóruma c. előadássorozatban a pedagógiai témájú cikkeket, könyveket. Nagyon kérem továbbra is ezeket a kiadványokat. Gondot okoz azonban az, hogy mivel viszonozhatnám. -Talán érdekli Atyát, hogy egyházközségünkben milyen élet folyik. Legnagyobb örömünkre az szolgál, hogy szeptembertől iskolákban újra taníthatjuk a hittant. Gondolom, sok nehézséggel kell majd megbirkózni; de talán fog sikerülni a Gondviselés segítségével. A kis kápolnánkban úgy sem férünk el sokan. Most épül templomunk, ahol majd lesz megfelelő helyiség az oktatás céljára, de ez még távoli ígéret. Mindenesetre az iskolai hitoktatás hozzáférhetőbb lesz a gyerekek számára, és ez fontosabb, mint egy jól felszerelt, segédeszközökkel, szemléltető képekkel telezsúfolt terem, ahová csoportonként 15-20 vagy ennél kevesebb gyerek jár. Oka az, hogy csak du. 5 óra után tudunk órákat tartani, s ez már késő a téli hónapokban. Sajnos, a papjaink többsége itt Pesten nagyon ragaszkodik a templomi hitoktatáshoz, s nem akarnak élni az új lehetőséggel. -1990. V. 21.

Nagyon szépen köszönöm a húsvéti számot, meg természetesen a régieket is. Eddig nem jelentkeztem, mert katona voltam, de hál’ Istennek márciusban leszereltem. Sajnos, megmondom őszintén, nagyon eltávolodtam Istentől és az ő egyházától. Hiányzik a régi életem, a lelki békém. Beálltam én is a sorba, akár a többi társam, taposni a pedált, gürizni, hajtani a több pénzért. De kérdem én: Megéri? Hisz érzem magamon, mint ebben az országban még sokan,

100