Szolgálat 86. (1990)
Halottaink - Dr. Nemecsek József (Sz.)
találkozott először, 1961-ben Lőrincz Imrével, aki tanára és prefektusa volt. Akkor kezdtem a szemináriumi spirituálisságot, amikor Timót kispapéveit. Mindig szerény volt, és - ahogy én akkor láttam - kicsit visszahúzódott is. A papi lelkűiét kialakításának ezen éveit komolyan vette a lelkiélet terén és a szent tudományok elsajátításában is. Jó alapokat vetett, amint azt az 1965. június 21-én történt szentelése utáni lelkipásztori munkái bizonyították. A kezdést két három-három éves káplánság jelentette számára Árpáson és Magyaróváron. Csak egy évet töltött Nyulon, és onnan került ugyanilyen beosztásban Csornára. Tiz évig működött Lőrincz Imre vezetése alatt 1981-ben Győr-Révfalu plébánosa lett haláláig. Közben 1985- ben a székesegyházi esperesi kerület helyettes esperese. Révfaluban kerültem egészen közel hozzá. Segítettem a lelkipásztorkodásban, szentmisék mondásával, gyóntatással, temetéssel stb. Nagyon jó volt vele együttműködni. Azt hiszem, ha a jó Isten hosszabb életet adott volna neki, és nagyobb helyre került volna (bár ez ellen mindig határozottan tiltakozott), eszményi főnök lett volna belőle. Csak így szólítgattam: "kis főnök". Timót egészen különleges karizmát kapott az Úrtól. Mindenkihez mindig határozott és józanul szigorú volt, nem ismert megalkuvást a vallási élet területén. A kívülállónak néha majdnem keménynek és ridegnek tűnt magatartása. Ennek ellenére mindenkit - felnőttet és fiatalt - szinte mágnesként vonzott. A gyermekek hitoktatása mellett sikerrel indította el a felnőttek katekézisét. Könnyed érthetőséggel tudott szólni hallgatóihoz. Prédikációi gondo- latindító elmélkedések voltak. Minden szentmisén szólt néhány szót. Timót nevéhez fűződik a már előbb megkezdett templomi restauráció befejezése, az új liturgikus tér kialakítása, a keresztút felállítása stb. Sikerült egészen felújítania a plébánia- épületet. Egy maradt még hátra: ezüstmiséjére új orgonát szeretett volna építtetni. Reméljük, hogy ő már az égből fogja hallgatni az új orgona szavát. 1987-ben jelentkeztek és egyre erősödtek azok a fájdalmak, amelyek szervezetét rövid egy év alatt fölemésztették, mert a rák teijedésének jelei voltak. Híveinek aggódó szeretete sem tudott rajta segíteni. Rengeteget szenvedett. Paphoz méltóan. Tudta, mi vár rá, és mindent elfogadott. Az utolsó hónapokban már csak velem együtt tudott misézni, de tette, amíg ezt is nem kellett abba hagynia. A végső szentségeket tőlem kérte. Szülei és testvérei keze között halt meg 1988. augusztus 13-án. Családja iránti szeretetét - ha szabad így mondanom - még halála után is bizonyítja alapítványi szentmisével, melyet az ő távozásának emlékére minden év augusztus 13-án mutatnak be a révfalui templomban. Timót hívei között akart pihenni. Ezzel is kifejezte irántuk való szeretetét. Tudják ezt a hívek. Sírja a mai napig tele van friss virággal, bizonyítva: a szeretet szeretetet szül! Confrater Dr. NEMECSEK JÓZSEF (1900-1989) Hosszú betegség után 1989. január 11-én nagyváradi otthonában halt meg. A romániai katolikus egyház életének számos vonatkozásban kiváló nagy embere volt. 106
