Szolgálat 86. (1990)
Eszmék és események - András Imre: Lépéskényszerben
A pluralizmus fogalma ismerős a katolikus teológiában és az egyházi életben is. A teológiában az alapozza meg a pluralizmust, hogy csak Istenben alkot minden tökéletes egységet; a pluralizmus, a sokféleség így az ember teremtményiségének ismertető jegye. A végesben elkerülhetetlen a valóságok antagonizmusa. Ebben a teljesen meg nem érthető, látszólagos ellentmondásokat tartalmazó sokféleségben van a gyökere a helyesen értelmezett türelemnek. Az Egyházra vonatkozóan "az Egyház a modern világban" című zsinati dokumentum (Gaudium et Spes) elvként szögezi le a pluralizmus valóságát: "Istennek - egyetemes hatalmát és mindenre kiterjedő uralmát tekintve - nincs a világban ’helytartója’, sem az állam, sem az Egyház nem az." Beszélünk a teológiák pluralizmusáról is, amely azt jelenti, hogy a különböző teológiák, az általuk kidolgozott tételek, gondolati modellek, módszerek stb. teljesen elkülönülnek egymástól, egymással nem hasonlíthatók össze, s ez nehézséget jelent hitünk megvallásában , mert annak egysége jogos és szükséges követelmény, megvalósulását viszont megnehezíti az a tény, hogy a tanítóhivatal, mely a hit megfogalmazásán őrködik, maga is egy bizonyos teológiai nyelvet alkalmaz, s ezzel eleye dönt e mellett a teológia mellett. A pluralizmus teológiája itt azt javasolja, hogy az egyházi tanítóhivatal a korábbinál nagyobb mértékben bízza a teológusokra annak megítélését, hogy teológiájuk összhangban van-e az egyházi hitvallással. A pluralizmus konkrét esete a vallásszabadság, az ember ama szabadsága, hogy a lelkiismeretével összhangban valamilyen vagy semmilyen vallásának vallja magát, és ezt ki is nyilváníthassa addig a határig, ameddig ezzel nem árt másnak. (A vallásszabadság nem ítél a vallások igazságáról vagy hamisságáról.) A katolikus egyház XII. Piusig bezárólag az igazság elsőbbségét hangoztatta a szabadsággal szemben. XXIII. János "Pacem in terris" körlevele (1963) azonban új álláspontot képvisel: "Az embernek vallási dolgokban mentesnek kell lennie minden kényszertől." A zsinat szerint egyenlő jogok illetik meg az összes vallási közösségeket. Az Egyház önmagát "fivérekből és nővérekből álló, szolidaritáson alapuló, elnyomó uralomtól mentes, szolgáló közösségnek" tekinti, s védi a vallásszabadságot. Szoktunk beszélni világnézeti, hitvallásbeli pluralizmusról is. A világnézet átfogó metafizikai, vallási, erkölcsi véleményrendszer, melynek segítségével az ember ítéletet alkot az összvalóságról. A hívőnek világnézete, véleményrendszere a kinyilatkoztatásra is támaszkodik. Mivel a tökéletes harmónia csak Istenben valósulhat meg, az összvalóságról kialakított nézetek különbözőek lehetnek. Ez arra kötelez mindenkit, hogy türelemmel elviselje a másik világnézetét. A pluralizmust "feloldani" semmilyen tökéletes rendszerben nem lehet. A keresztény hit sem állítja magáról, hogy ilyen tökéletes rendszer birtokában volna. A pluralizmus hatékony konfliktusmegoldó elv lehet: a konzervatív- progresszív álláspont közötti vitában, a hivatalos Egyház és a bázisegyház 84
