Szolgálat 86. (1990)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Keresztény életünk mint küldetés
hogy megáldjon titeket, s így mindegyiketek elforduljon a bűntől." (ApCsel 3,26) Az apostoli levelek folytatják a gazdag hagyományt, és szintén beszélnek mind Jézus, mind a Szentlélek elküldéséről. A legszebb és legismertebb szöveget Pálnál olvassuk, aki a Galata-levélben összekapcsolja a két küldés, a Fiú és a Szentlélek küldésének témáját: "Amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól született, és ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, s az Isten fiaivá lehessünk. Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét küldte szívünkbe az Isten, aki őt így szóhtja: Abba, Atya." (4,4-6) Pál a Rómailevélben is, bár más összefüggésben, de azért az előbbi szöveghez közeli értelemben ír Jézusról: "[Isten] saját Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában." (8,3) A Zsidókhoz írt levél Jézust "küldöttnek" nevezi (3,1), míg Péter levele "az égből küldött Szentlélek"-ről beszél (lPt 1,12). Az "apostol" szó "küldöttet" jelent. A Mester ezt a nevet adta a hozzá legközelebb álló tizenkét tanítványának. Magát az apostoli küldetést a tanítványok húsvét napján, közvetlenül feltámadását követően kapták Jézustól: "Békesség nektek! Amint az Atya küldött engem, én is úgy küldelek titeket." (Jn 20,21) Az Úr ugyanezt a húsvéti megbízatást már előbb, az utolsó vacsorán, főpapi imájában is elmondta: "Ahogy Te engem a világba küldtéf úgy küldöm őket a világba." (Jn 17,18) Akárcsak Istennel való megbékélésünk és az Istentől szívünkbe áradó béke, úgy a tanítványok küldetése is a feltámadás gyümölcse, húsvét ajándéka. Rövidebb missziós körútra már előbb is elküldte Jézus tanítványait, de az ősegyház az egész evangéliumot húsvét fényében olvasta, és húsvét erejét látta a tanítványok valamennyi tettében megnyilvánulni, azzal a meggyőződéssel, hogy Jézus tanítványaihoz intézett szavai minden idők keresztényeihez is szólnak: "[Jézus] összehívta a tizenkettőt, [. ..] aztán elküdte őket, hogy hirdessék az evangéliumot, és gyógyítsák meg a betegeket" (Lk 9,1-2; vö. Mk 6,7); "Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni készült. így szólt hozzájuk: ’Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásra. Menjetek! Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé’" (Lk 10,1-3; vö. Mt 10,16); "’Én azért küldtelek titeket, hogy learassátok, amiért nem munkálkodtatok.’" (Jn 4,38) Húsvét után az apostoli üzenet tartalma kiegészül, most már Jézus feltámadásának, befejezett művének az örömhírét kellett a tanítványoknak mások felé közvetíteni. Ennek az örömhírnek az első küldöttei asszonyok voltak. Őket küldi az angyal húsvét hajnalán: "Siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába!" (Mt 28,6- 7) Ez a közvetlen felszólítás ölt aztán kozmikus távlatokat, és lesz minden korok keresztényeinek szóló parancs Jézusnak a mennybemenetel hegyén elmondott utolsó szavaiban: "Menjetek, tegyétek tanítványommá mind a 7
