Szolgálat 86. (1990)
Élet a plébánián - Teleki Béla: Gyermekek istentisztelete
be a mennyek országába." (Mt 18,3) Az istentisztelet segíthet, hogy megmaradjon bennünk a "gyermek". Ám mit jelentsen ez? A gyermek függő viszonyban van: függ szülei szeretetétől, gondoskodásától. Ha pl. az újszülött csak fizikai gondozást kap, fejlődésében lemarad vagy meghal (a marasmus egy válfaja, a hospitalismus), mert hiányzik neki a szeretet. A felnőtt ember azt hiszi, senkire sincs szüksége: sem emberre, sem Istenre. Sokan már későn döbbennek rá arra, hogy kölcsönös bizalom, szeretet és áldozatkészség nélkül, csak önző kis maguknak élnek; üres, értelmetlen lett az életük. Az istentiszteleten gyakoroljuk tehát, milyen nagy boldogság, hogy Isten szeret minket, és mi is szerethetjük őt, főképp egymásban. A gyermek képes rácsodálkozni, és örülni a pici virágnak, az esőcseppnek stb. Hány felnőtt viszont végiggázol az életen, s nem látja, milyen szép, mily boldogság élni! Mindig erősebb, kábítóbb ingereket keres (szexualitás, alkohol, anyagiak). Semmit sem jelent mán neki a ragyogó gyermekarc, a tüzelő naplemente ... Mi viszont tanuljuk és tanítjuk az istentiszteleten a csodálkozás és öröm művészetét, amikor ráfeledkezünk Isten szavaira, műveire, amikor örülünk az apró eseményeknek. A gyermek nyitott a Titokzatos előtt. Sok felnőtt csak azt hiszi, amit lát. Nem hisz a szeretetben, reménye sincsen, fásultan vonszolja nehéz tagjait. Az istentisztelet viszont éppen a hit és a remény ünnepe, a titokzatossal való találkozás ideje és helye, ahol képesek leszünk megérteni Madách buzdítását: "Ember, küzdj és bízva bízzál!" Milyen jó tehát, amikor a közösség együtt ünnepel! Mennyit tanulhatunk egymástól! Mennyit tanulhatunk a gyermekektől! Az Istentiszteleti Kongregáció 1973. november 1-én kiadott direktóriuma azoknak a gyermekeknek a miséjéről beszél, akik a korai serdülés korába még nem jutottak el. Néhány pontban összefoglalja a gyermekek eucharisztikusliturgikus nevelésének alapelveit; röviden szól azokról a felnőttmisékről, amelyeken gyermekek is részt vesznek; majd részletesen tárgyalja a kevés felnőtt részvételével tartott gyermekmiséket. A miseliturgia messzemenő adaptálását, a gyermekek részvételének módjait tüzetesen kifejti. - Kereken egy évvel a direktórium után jelentette meg a kongregáció a gyennekmisékhez szánt három eucharisztikus könyörgést. - A direktórium néhány gondolatát ismerteti: Hajnal Róbert-Hajnal György: Engedjétek hozzám jönni (Bécs, 1984) 7-8. 66
