Szolgálat 86. (1990)

Tanulmányok - Cserháti Ferenc: Felelősségünk az Egyházban

8. Lelkiismereti kötelességek

A világi hívek segítsége nélkül az Egyház képtelen betölteni küldetését a világban. "A Föld népessége szüntelenül növekszik - olvassuk az egyik zsinati határozat előszavában a tudomány és a technika halad, az emberek között egyre szorosabbakká válnak a kapcsolatok. Mindez nemcsak mérhetetlenül kitágította a világiak apostolkodásának nagyrészt csak ő előttük nyitva álló területeit, hanem új problémákat is felvetett, amelyeket ők hivatottak gondosan tanulmányozni és megoldani." (AA 1) Éppen az új idők változott körülményeiből adódik a világiak különleges elhivatottsága, hogy "jelenlévővé és hatóerővé tegyék az Egyházat azokon a helyeken és olyan körülmények között, ahol csak általuk lehet az Egyház a föld sója" (LG 33).

Az Egyházi Törvénykönyv nemcsak a krisztushívők hivatására hívja fel a figyelmet, de már egyenesen e hivatásból eredő kötelességekről beszél. Ezek a kötelességek manapság sokhelyütt akár provokációnak is tűnhetnek, jóllehet az egyházjogban ezek legtöbbször komoly jogok biztosításával állnak szoros kapcsolatban. Csak a katolikusokra vonatkoznak, és nem minden megkeresztelt emberre. (11. kán.)

a) A közösség ápolása

"A krisztushívők kötelesek cselekvésmódjukban is mindig megőrizni a közösséget az egyházzal." (209. kán. 1. §.) Aki kilép az Egyházból vagy elhagyja azt, nemcsak saját szociológiai életközösségének fordít hátat, de ellentmond saját keresztény mivoltának is. Kereszténysége szempontjából "életveszélyes" útra lép. A krisztushívőknek csak az Egyház közösségében és ezen közösségért való cselekvésben van létjogosultságuk. Éppen ezért a jog előírása szerint nem is akárhogyan, hanem "nagy gonddal" kell ápolniuk az együvé tartozást közösséget, nemcsak a plébániai közösséggel, de annak határain túl is az egyházmegyével és a világegyházzal. (209. kán. 2. §.)

b) A megszentelődés előmozdítása

A krisztushívőknek szent életet kell élniük, és szüntelenül az Egyház megszentelődésén kell fáradozniuk (210. kán.). A kettő szoros kapcsolatban áll egymással. Az egyéni megszentelődésnek mindig kihatása van a közösség életére, amelynek vallásos szelleme aztán ugyancsak visszahat a közösség tagjaira, és újra előmozdítja mindannyiuk fejlődését az életszentségben. Elengedhetetlen követelményként jelentkezik itt a gyermekek és ifjak nevelése, a szentségek vétele, a vasárnapi és ünnepnapi szentmiséken való részvétel, az imádság stb.

c) Az igehirdetés fokozása

A krisztushívők kötelesek terjeszteni az evangéliumot nemcsak környezetükben, de a világ többi részén is (211. kán.).

49