Szolgálat 86. (1990)
Tanulmányok - Szentmártoni Mihály: Apostolkodás odafigyeléssel
- Imádkozok: egyes egyháziak úgy fogják fel a segítő szerepét, mint aki vagy imádkozik azért, aki segítségért fordult hozzá, vagy arra igyekszik rábírni, hogy imádkozzanak együtt.- Professzionalista: igyekszik minél tökéletesebben követni a megtanult technikát, ill. módszert. Ha belekóstolt egy kis pszichoanalízisbe, akkor annyira nem direktíwé válik, hogy esetleg többé már nem használja az "én” szócskát, hanem csak töbes számban beszél. (Vö. Niklas, 1980,26-28.) Mindezzel azt a tételünket szeretnénk bevezetni, miszerint a lelkipásztori tanácsadás, az odafigyelő beszélgetés útján történő lelkipásztorkodás alapvető feltétele a mély lelkiség. Ha hiányzik ez a lelkiség, a lelki- pásztor humanitárius vagy szociális dolgozóvá válik. (Ezzel természetesen nem akarjuk lefokozni ezeket a szolgálatokat, csak szeretnénk felhívni a figyelmet a szükséges megkülönböztetésre.) így egyben érintjük a lelkipásztori beszélgetés lényegi vonását: szerepe a "paraklétosz" fogalomban jelölhető meg. A lelkigondozói beszélgetésben a hívő megtapasztalja, hogy valaki érte él, elfogadja őt, és így nincs magára hagyva - vallja H. Pompey würzburgi pszichológus, majd kérdéssel folytatja eszmefuttatását: Nem testesíti meg ez a magatartás Istennek azt az üdvözítő ígéretét, amelyet nevének (Jáhve) kinyilatkoztatásával Mózesnek tett? ("Én mindenkor a ti üdvösségtekre veletek vagyok.") Ugyanez a pasztorálteológiai távlat tárul fel előttünk akkor is, ha meggondoljuk, hogy a konzolátor pontosan annyit jelent, mint a paraklétosz. A megígért Paraklétosz a Vigasztaló, a Jó Tanács Lelke. Ha átgondoljuk ezeket a szempontokat, akkor belátjuk, hogy a lelkigondozói segítés, az odafigyelő beszélgetés nemcsak célszerű és megengedett, hanem evangéliumi követelmény. A társközéjjpontú lelkigondozásban megtapasztaljuk és hirdetjük az üdvösséget. így lesz a teológia gyakorlattá. (Vö. Pompey, 1977,162-163.) Záróakkord Egy holland közmondás szerint azzal az evezővel kell eveznünk, amely rendelkezésünkre áll. A pasztorálpszichológia, még pontosabban, a lelkipásztori tanácsadás egyike a ma rendelkezésünkre álló evezőknek a lelkipásztorkodásban. Sajnos, ehhez a dúr akkordban csendülő gondolathoz szívesen hozzáfűznénk egy moll akkordot is: az evező megvan, csak nincs, aki kézbe fogja, és evezzen vele! A teológiai főiskolákon még mindig siralmasan kevés a pszichológia, a pasztorálpszichológia pedig még polgárjogot sem kapott a teológiai kiképzés keretén belül. Legyen azért ez az írás egyben felhívás is: az egyházaknak újra fel kell fedezniük az egyéni lelkipásztorkodásnak, az egyének evangelizálásának fontosságát. Hogy erre felfigyeltünk, abban nem kis érdeme van éppen a lélektannak. 30
