Szolgálat 86. (1990)
Tanulmányok - Szentmártoni Mihály: Apostolkodás odafigyeléssel
"elfogadható". Következésképpen egymást is el kell fogadnunk, mi több, saját szemünkben is elfogadhatóknak kell lennünk. A lelkipásztori tanácsadás az elfogadottság ilyennemű tudatát nemcsak intellektuális és tudományos szinten valósítja meg, hanem mint a keresztény kinyilatkoztatás tanúja egy gyógyító folyamat keretén belül. Ezt nevezzük lelkipásztori tanácsadásnak, így értelmezzük az egyéni beszélgetés útján történő' lelkipásztorkodást. Felvázoltuk nagy vonalakban, mit értünk lelkipásztori tanácsadáson. Még csak azt szeretnénk elmondani, mi nem nevezhető lelkipásztori tanácsadásnak, jóllehet két személy közötti beszélgetésről van szó. A véleménycsere egy adott téma megbeszélése; leginkább baráti légkörben történik, és pontosan a baráti viszony elmélyítését szolgálja. A vita a vetélkedés hangulatában történik; jellemzi a támadás és védekezés; az érzelmi mozzanat nemcsak nem kívánatos, hanem egyenesen akadálykeltő körülmény; a végkimenetel egyik fél szellemi fölénye a másik alulmaradása árán. Az interjú szintén két ember közötti beszélgetés kérdések és válaszok sorozatos váltakozása formájában; jellemző rá, hogy előtérben nem a másik személyisége áll, hanem a kérdező szándéka, azaz mit szeretne megtudni saját személye gyarapítására. A vallatás ugyancsak két ember közötti kapcsolat, de jellemzi az egyik fölénye a másikkal szemben, aki valamilyen szempontból a másik kiszolgáltatottja; leginkább védekező magatartást vált ki. Végül megemlítjük még a gyónást, ahol szintén két ember találkozik és beszélget egymással, de két körülmény miatt nem mondható lelkipásztori tanácsadásnak: egyrészt a gyónó nem tanácsot kérni jön, hanem önmaga vádolására, másrészt a gyóntató nem(csak) tanácsot ad, meghallgat és vigasztal, hanem bírói szerepe alapján ítél is. Az odafigyelés technikája Jézus nemcsak a tömegekhez szólt, hanem odafigyelt egyéni sorsokra is. Szándékosan használjuk éppen az oda-figyelés szót, kifejezést, mert jól fedi a személyes beszélgetés útján történő lelkipásztorkodás lényegét. Érdekes ugyanis megfigyelni, hogy Jézus elsősorban nem 'beszéltette" azokat, akik bármiféle bajukkal hozzá fordultak (bár ugyanakkor hagyta őket, hogy kimondják azt, ami lelkűket vagy lelkiismeretüket terhelte), hanem ő maga ki-olvasta, ki-érezte bajukat, bánatukat, Isten utáni sóhajukat szorongó tekintetükből (pl. a bűnös nő), esetlen viselkedésükből (pl. Zakeus fára- mászása), botladozó szavaikból (pL a Beteszda-fürdő bénája), félmondataikból (pl. a szamariai asszony). A lelkipásztornak is újra fel kell fedeznie az egyént, és erre a figyelmeztetésre különösen is szükségünk van most, a születő demokráciák eufóriájában, amikor a politikusok a tömegekre számítanak, amikor a százalékok a fontosak, nem pedig az egyes emberek, még kevésbé azok rejtett szenvedése. A számok mítosza ma is kísért, az egyházon belül is. Számoljuk 24
