Szolgálat 86. (1990)
Tanulmányok - Friedrich Wulf: A hitélmény mint a keresztény tanúságtétel előfeltétele
28,19) ’Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!’ (Mk 16,15) Az ő munkáját nektek kell folytatnotok. Ha ti nem teszitek, senki más nem fogja megtenni helyettetek. Ti vagytok az ő képviselői a földön. Óriási felelősség van a váltatokon, de ne féljetek! Ha a feladat túl nagynak látszik, ha túl sok nehézség tomyosodik előttetek, csak gondoljatok utolsó szavaira: ’Én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.’ (Mt 18,20) így hát ne habozzatok, ne vesztegessétek az időt; induljatok, kezdjétek el a munkát; Ő küld benneteket!" Friedrich Wulf A HITÉLMÉNY MINT A KERESZTÉNY TANÚSÁGTÉTEL ELŐFELTÉTELE 1. Ha felvetjük ma a témát, hol van a helye az életben? Röviden felvázolom az előtörténetet. A 19. századot (a katolicizmuson belül) a hit és a tudomány közötti kapcsolat problémájának megvitatása jellemezte; először apologetikus módon, a kifelé irányuló védekezés formájában; később aztán egyre növekvő mértékben az Egyházon belül is, a belső egyházi vitában. A hivatalos egyházi megnyilatkozások megrekedtek egy túlságosan statikus és elvont fogalmi körben, mégpedig a hagyományos bölcseleti és teológiai fogalmakban, és nem szenteltek elég figyelmet a természettudományi és szellemtudományi eredetű új fogalmi rendszereknek. Mai tudásunk szerint nem látták teljes komolyságában a problémát. Ezzel együtt növekedett a belső egyházi rossz közérzet a hitről szóló hivatalos tanítás és a ténylegesen megélt hit közötti különbség miatt. A hitélmény mint emberi megtapasztalás mindig alá van vetve a folyton váltakozó történelemnek, valamint a történelem megismerési módszereinek, gondo- latmodelljeinek és az ezekből adódó elképzelések világának. E rossz közérzet valóságos csúcspontját az ún. modernista vita jelentette. Mint ilyen időszakban mindig, az ellenfelek végletekbe hajtják egymást. Amit akkor elítéltek, az a következő vélemény volt: az áthagyományozott hitformulák - azok is, amelyek a hivatalos egyházi teológia szerint nincsenek alávetve változásnak - csupán külsődlegesek a tényleges hithez képest; a valósággal már nem állnak kapcsolatban; ezért - ma így mondanánk - többé-kevésbé ideológia jellegük van; az egyetlen dolog, ami a hit szempontjából számít, a belső élmény. Ezt a nézetet immanencia-teológiának nevezték. E teológia szerint, ha be akarunk hatolni a hitformulák igazságába, először az embert és történelmét kell szemügyre vennünk. Az ember és történelme mérvadó 13
