Szolgálat 86. (1990)
Halottaink - Bíró Lucián OSB (Koller Gyula)
mindvégig tartó hűséges szolgálatához. Minden nap percnyi pontossággal beült gyóntatószékébe, mutatta be szentmiséjét, végezte szentségimádásait. Ajtaja mindig nyitva volt paptestvérei eló'tt, minden növendékére emlékezett, sokukkal rendszeresen levelezett. Életútja vége felé ő is átélte: a lélek kész, a test egyre erőtlenebb. 1987-ben a szentmiseáldozat bemutatása közben lett először rosszul, kisebb méretűagyérgörcs volt a kezdete testi erői fokozatos leépülésének. 1988 tavaszán döntött úgy, hogy kérte felvételét a Tárd községben levő szociális magánotthonba. Jobb oldala egyre bénultabb lett, beszéde egyre akadozóbb. Az egyház húsvéti örömében érte meg a pillanatot, amikor a keresztet levette válláról Jézus, aki helyet készített neki az Atya házában. Seregély István egri érsek mutatta be érte a szentmisét szülőfalujának első-, ezüst- és aranymisés oltáránál. Félszáznál több egykori növendéke, szülőfalujának meghatott népe adott hálát Istennek Tóth atyáért 1990. április 27-én, temetése napján. Suscipiat Dominus! Növendéke BÍRÓ LUCIÁN OSB (1898-1990) A felvidéki magyarság Remény című hetilapjából vesszük át ezt a megemlékezést. Kedves Tanár Úr! Kilencvenkét esztendő után betelt földi küldetésed, és hazatértél. Úgy szólok most Hozzád, mint annak az újságnak a főszerkesztője, amely elődjének megszületésénél 1968-ban Te is bábáskodtál. Akkor nem sikerült megvalósítanunk. Most itt az újság, amely a Tiéd is. Szerfölött megérdemled, hogy lapjain elbúcsúzzam Tőled. Nagyon régen történt, hajói emlékszem, még 1936-ban. Az egyik magyarórán Mécs László akkor megjelent, Pisztrángok példája című versét elemezted. A pisztrángoktól tanultam: sosem úsznak az árral, hanem mindig szemben, mindig hősként. Ezt hangsúlyoztad. Aztán latinórán latinul is elmondtad, contra torrentem, vagyis szemben az árral. Amit ott akkor nekünk magyaráztál, azt egész életedben tudatosan élted. Nemes pisztránglélek voltál, kedves Lucián atya, sosem úsztál azárral, hanem mindigszemben, mert mindigjobbat akartál, mindig tökéletesebbre vágytál. Ezt tetted mint tanár, a gimnázium nemes tanára, ezt tetted mint cserkészparancsnok, egész Szlovákia becsült cserkészparancsnoka. Ezt tetted mint pap a megújult liturgikus mozgalom buzgó tagjaként. Ilyen értelemben szerkesztetted a Tábortűz című ifjúsági lapot. Hosszú-hosszú időn át sok-sok nehézséggel megbirkózva. Kicsit mindig szembeúszó voltál, amikor az első csehszlovákiai magyar kulturális életben részt vettél. Akkor is, amikor a Szűz Mária Új Virágos Kertjét és a Kincses könyveket szerkesztetted. És ha Komáromban valamilyen mozgás volt egyházi téren, ha új gondolatok tűntek fel, mögöttük mindig ott állt, észlelhető volt a Te alakod. Bíró Lucián, aki elindította, aki továbbvitte, aki életet vitt bele. 111
